Bipoláris zavar a színházban
A portugál Marionet Színház oximoronja, az Oximoron, a napfordulók és napéjegyenlőségek között (Oximoro, entre Solstícios e Equinócios) című előadásával tudományos témákat visz a rivaldafénybe, és merészen szembeszáll a mentális betegségeket övező előítéletekkel. Az előadás alapjául szoros együttműködés szolgált kutatókkal, orvosokkal és magukkal a betegekkel, akik a Bipoláris zavar projekt keretében adták át tapasztalataikat és történeteiket.
Empátia, azonosulás, tudás
A színmű nem egyetlen főszereplőre vagy szigorú cselekményvonalra épül, hanem több különböző karakteren és jeleneten keresztül mutatja meg, milyen sokarcú és összetett a bipoláris betegség. A darab előkészítése során valódi betegekkel, orvosokkal, ápolókkal és hozzátartozókkal készült interjúk biztosították, hogy az előadás minél hitelesebb, érzékenyebb és árnyaltabb legyen. A végeredményt a közönség markáns visszajelzései igazolták: szinte minden néző személyesen is érintettnek érezte magát, és intenzív érzelmi bevonódásról számolt be.
Sokan attól tartanak, hogy az érzelmek elhomályosítják a tudományos tartalom átadását, a színházi tapasztalat azonban éppen az ellenkezőjét mutatta: az empátia és az azonosulás elősegítette a tudományos információk befogadását. A közönség nem csupán többet tudott meg a bipoláris zavarról, hanem közelebb is került ahhoz, hogy megértse: valójában mennyire hétköznapi emberekről, megélhető érzésekről van szó. Az előítéletek, amelyek gyakran elválasztják egymástól a “beteg” és “egészséges” identitást, oldódni kezdtek.
Szerepek és felelősség
A Marionet Színház társulata már 25 éve hoz létre tudományos alapú színházi előadásokat, de egészségügyi témák iránt csak az utóbbi években kezdtek mélyebben érdeklődni. Az együttműködés során a tudományos hitelesség legalább olyan fontos volt, mint az érzelmi hatás, a kreatív folyamat során pedig végig szem előtt tartották, hogy ne kínáljanak „kész” értelmezést a közönségnek: mindenki maga érezhette meg, mit jelent számára a mentális betegség problematikája.
Külön figyelmet érdemel, hogy a darab eljátszása után a nézőket kérdőív formájában is megszólították. A válaszok 18 százaléka érkezett vissza, és azok alapján jól látszott, hogy az érzelmi katarzis mellett a tudományos ismeretterjesztés is működött.
Emóciók a tudományos kommunikációban
Az érzések szerepe a tudományos kommunikációban globális kutatási téma lett, mégis kevéssé vizsgálták – egészen mostanáig. A Tudományos Kommunikáció Folyóirata (Journal of Science Communication) legújabb különszáma épp ezért fogja össze a hasonló kezdeményezéseket, benne a portugál példával is. Szakértők szerint hasznos lenne, ha világszerte minél több hasonló projekt születne, hogy átgondoltabb, érzékenyebb társadalmi párbeszéd induljon a mentális betegségekről.
Mindezt figyelembe véve a színházi élmény és a tudományos tartalom elegye hatásos eszköz lehet a társadalmi előítéletek leépítésében – különösen olyan témákban, amelyek tabuként élnek, pedig mindenkit érintenek.
