
Soha nem látott ütemű tengerszint-emelkedés
A kutatók több ezer geológiai adatot vizsgáltak meg korallzátonyokból és mangroveerdőkből, amelyek évszázadokra visszamenőleg őrzik a tengerszint nyomait. Ezek alapján sikerült 12 000 évre visszatekinteni, egészen a Holocén kor kezdetéig. Az eredmények szerint a globális átlagos tengerszint 1900 óta évente 1,5 milliméterrel nőtt, ami minden korábbinál gyorsabb ütem. Ez a ráta meghaladja az elmúlt 4000 év leggyorsabb évszázados emelkedését is.
Jelentős tényező, hogy jelenleg két folyamat egyszerre gyorsítja a tengerszint növekedését: az óceánok felmelegedése miatt kitágul a víz, valamint a grönlandi és antarktiszi jégtakaró, illetve gleccserek is egyre nagyobb ütemben olvadnak – ezek összeadódva adnak aggodalomra okot. Lin Yucheng, a kutatás egyik vezetője szerint főként Grönland jégmezői mutatnak gyorsulást, de a kisebb, gyorsabban reagáló gleccserek is jelentős mennyiségű vizet juttatnak az óceánba.
Kettős veszély Kína partjain
Kína legnagyobb tengerparti városai – köztük Sanghaj, Sencsen, Hongkong – mind delta-vidékeken épültek, ahol a talaj természetes módon hajlamos a süllyedésre, hiszen vízzel telített, puha üledék található ott. Az utóbbi évtizedekben azonban az emberi tevékenység, főként a talajvíz túlzott kitermelése, tovább gyorsította ezt a folyamatot. A süllyedés – az ún. szubszidencia – következtében például Sanghaj egyes részei a 20. században több mint egy métert süllyedtek, ami többszöröse a globális tengerszint-emelkedésnek.
Szintén fontos tényező, hogy a sík vidéken épült delta-városok nemcsak termékeny talajt és könnyű közlekedést kínálnak, hanem kifejezetten érzékenyek az áradásokra is. Már néhány centiméteres tengerszint-emelkedés is drámaian fokozza az árvízveszélyt – ez Kínában nemcsak helyi, hanem világméretű probléma, mivel a delta-régiókban található a globális termelés és ellátási lánc jelentős része.
Lassítás és alkalmazkodás
A helyzet súlyossága ellenére vannak biztató fejlemények is. Egyes kínai városok, élükön Sanghajjal, már lépéseket tettek a süllyedés ellen: például szabályozzák a talajvíz kitermelését, sőt vissza is juttatnak friss vizet a föld alá, ami lassítja az üledékek összeesését. Ennek köszönhetően Sanghaj már nem süllyed olyan gyors ütemben, mint korábban.
A kutatócsoport olyan sérülékenységi térképeket is készített, amelyek segítségével a várostervezők pontosan felismerhetik, hol fenyeget leginkább az árvízveszély, és időben felkészülhetnek.
Globális tanulságok
A kínai példa világosan mutatja, hogy nemcsak ott jelent problémát a delta-vidékek süllyedése és az emelkedő tengerszint; New York, Jakarta vagy Manila is hasonló veszélyben vannak, hiszen alacsonyan fekvő területeken épültek.
A fentiek tükrében világos, hogy ha nem sikerül csökkenteni a klímaváltozás hatásait, illetve átgondoltan használni a vízkészleteket, akár már ebben az évszázadban egész városok kerülhetnek víz alá. Az alkalmazkodási stratégiák és a legmodernebb geológiai modellek gyakorlati segítséget nyújthatnak nemcsak Kína, hanem a világ többi tengerparti nagyvárosa számára is, hogy felkészüljenek a bizonytalan jövőre.
