Vírusok mindenütt – de hogyan csinálják?
Bolygónk szinte felfoghatatlanul tele van vírusokkal – két maréknyi vízben a Michigan-tóból több vírus található, mint ahány ember él az egész Földön. Ezek közül a leggyakoribbak a bakteriofágok, vagyis olyan vírusok, amelyek baktériumokat fertőznek meg. Egyik ilyen, az MS2 nevű fág, az E. coli baktériumot szemelte ki áldozatául.
A vírusok nem képesek önállóan szaporodni: magukból csak a genetikai kódot viszik, a gazdasejttel dolgoztatják ki a vírusutánpótlást. Amikor az MS2 befecskendezi saját RNS-ét egy baktériumba, a gazdasejt gyártósorrá válik, amely végül új vírusokat „szül”. A vírus RNS-ét 180 darab egyforma fehérje vonja be egy szabályos, húszoldalú kapszidba – ezt leginkább egy focilabdához lehetne hasonlítani.
Az RNS titkos kódjai
Korábban úgy gondolták, hogy az MS2 csomagolásában döntő jelentőségű egy sajátos RNS-szerkezet, a TR szár-hurok (TR stem-loop), amely afféle molekuláris útjelző tábla. A kutatók viszont összevissza keverve hoztak létre különböző hosszúságú, alakú, szekvenciájú RNS-eket, majd figyelték, hogy a vírus fehérjéi miként csomagolják ezeket a kapszidokba.
Meglepő módon a vírusfehérjék önmagukban is elég válogatósak: nem csak egy TR szár-hurok számít, hanem több RNS-struktúra, valamint a hossz és a szekvencia is. Akár túl kicsi vagy formátlan víruspartikulumok is keletkezhetnek, ha megbolygatják az RNS szerkezetét.
Új korszak a vírusok elleni harcban
A felfedezés átírja a víruscsomagolásról szóló tankönyveket: nem egyetlen „kapcsoló”, hanem az RNS-ek egész csapata dolgozik össze. Ez a tudás lehetővé teszi, hogy a laboratóriumokban is szuperpontos „mesterséges kapszidokat” hozzanak létre, melyeket génszerkesztésnél, vakcináknál vagy akár új, RNS-alapú gyógyszereknél is hasznosíthatnak.
