Hogyan zajlik a műtét?
A műtét során a nőgyógyász vagy teljesen eltávolítja mindkét petevezetéket — ezt nevezik bilaterális szalpingektómiának —, vagy különböző technikákkal (pl. égetés, klipszelés, behajtás) blokkolja az útjukat. Az utóbbi időben egyre elterjedtebb a teljes eltávolítás, mivel úgy tűnik, ez a leghatékonyabb eljárás. Fontos megjegyezni, hogy abban az esetben, ha csak az egyik vezetéket távolítják el, nem beszélhetünk sterilizációról; az ilyen beavatkozásokat inkább más nőgyógyászati problémák esetén alkalmazzák, például méhen kívüli terhességnél.
A műtétet általában két apró vágással végzik: egyet a köldök alatt, egyet a szeméremcsont felett. Laparoszkópos eszközök — vagyis kamerát és műtéti eszközöket tartalmazó eszközök — segítségével a nőgyógyász el tudja végezni a szükséges beavatkozást minimális sérüléssel. Bár léteznek nagyobb feltáró műtétek is, ezek jóval magasabb kockázattal járnak, és sokkal ritkábban alkalmazzák őket.
Mellékhatások és tudnivalók
A beavatkozást követően általában kevés kellemetlenséggel kell számolni: vállfájdalom, puffadás, hasfájás, hányinger vagy szédülés előfordulhat. A vállba sugárzó fájdalmat az okozza, hogy egyes műtétek során gázt fújnak a hasüregbe a jobb rálátás érdekében, ami irritálhatja a rekeszizom környékét. Ezek a panaszok néhány nap alatt maguktól elmúlnak.
A petevezeték-elkötés nem befolyásolja a menstruációs ciklust, a hormonokat és a szexuális életet. Fontos megjegyezni, hogy a döntés meghozatala előtt mindenképpen részletes konzultáció szükséges az orvossal, és gyakran a partner bevonása is ajánlott, hiszen ez egy végleges lépés lehet.
Kockázatok, sikerarány és megbánás
Ez az egyik leggyakoribb és legeredményesebb sterilizációs módszer, amelynél a sikertelenségi arány – vagyis a nem kívánt terhességek előfordulása – csupán 0,1–0,8% az első évben. Ugyanakkor, ha a nagyobb feltárással járó műtétet alkalmazzák, ez akár magasabb is lehet, ezért a minimálisan invazív technikák a szabványosak.
Néhányan megbánják döntésüket: egy 2022-es kutatás szerint a 21–30 év között sterilizáltak 12,6%-a bánta meg a műtétet, míg a 30 év felettiek körében ez az arány csak 6,7%. Bár a legtöbben (92%) a 30 feletti csoportba tartoztak, tehát a fiatalabbak aránya kisebb mintát jelentett.
Nem minden egészségügyi intézmény végzi el a beavatkozást; vallási vagy egyéb okok miatt néha el kell utasítaniuk a műtétet. Ilyen esetekben független, felekezethez nem tartozó helyen lehet csak elvégeztetni a sterilizációt.
Visszafordítható vagy végleges?
Ennek fényében fontos hangsúlyozni: a petevezeték-elkötés véglegesnek tekintendő. Sokan gondolják, hogy a „csőelkötés” visszacsinálható, akárcsak egy cipőfűző. Bár technikailag, ha a petevezetékeket csak égetéssel, klipsszel vagy behajtással zárták el, az eljárás visszafordítható lehet, az orvosok azonban nagyon ritkán vállalják ezt. Amennyiben mégis megtörténik, a visszacsatolt petevezetékekkel kb. 73% lesz ismét terhes, ám csak mintegy 53%-uknál születik meg a gyermek.
Fontos megjegyezni, hogy ha valaki a beavatkozás után mégis gyermeket szeretne, a mesterséges megtermékenyítés (lombikprogram – IVF, In Vitro Fertilisation) kiváló sikeraránnyal kecsegtet, mivel itt nincs szükség a petevezetékekre. Az IVF esetében a petesejtet laboratóriumban egyesítik a spermiumokkal, majd a megtermékenyült embriót ültetik vissza a méhbe.
Plusz egy szempont: daganatmegelőzés
Újabb kutatások szerint a petevezeték eltávolítása (szalpingektómia) jelentősen csökkentheti a petefészekrák kialakulásának esélyét — egyes adatok akár 30–50%-os mérséklődést mutatnak. A nőgyógyászati onkológiai társaságok javasolják, hogy ha valakinek egyébként is medencei műtétre van szüksége, érdemes ezt a lépést is megfontolni, amennyiben nem szeretne több gyermeket.
