Két kihalt rokon öröksége a DNS-ben
Érdemes kiemelni, hogy minden ma élő ember génállománya három különböző emberfaj keveredésének eredménye: a modern emberé, a neandervölgyié és a gyenyiszovaié. Az ősi keveredéseknek köszönhetően, amikor az első emberek eljutottak Amerikába, nem kellett minden új kórokozóval szemben teljesen új védekezést kifejleszteniük: már eleve magukkal hoztak hasznos, más fajoktól örökölt genetikai változatokat.
A különleges MUC19 gén szerepe
A kutatók a MUC19 nevű, fehérjetermelésért felelős génre fókuszáltak, amely többek között a nyálka állagát szabályozza. Megdöbbentő módon a mai mexikóiak mintegy egyharmada, vagyis közel 33%-a rendelkezik egy gyenyiszovai-szerű MUC19 génnel. Peruban ez az arány 20%, míg Kolumbiában és Puerto Ricóban alig 1%. Ugyanakkor a mexikói populációban magasabb az őslakos amerikai DNS aránya, ami magyarázatot ad a genetikai variáns gyakori előfordulására.
A friss kutatásból az is kiderült, hogy a gyenyiszovai eredetű DNS-szakasz a modern emberekben úgy található meg, hogy egy neandervölgyi DNS-szegmens közepén, mintegy „génszendvicsként” helyezkedik el. Ez arra utal, hogy a neandervölgyiek előbb a gyenyiszovaiakkal keveredtek, majd később az emberekkel, továbbörökítve ezt a ritka génkombinációt.
A túlélés kulcsa?
Mindez arra utal, hogy ez a gén hozzájárulhatott az amerikai őslakosok sikeres alkalmazkodásához. Bár egyelőre nem világos, pontosan hogyan működik a gyenyiszovai variáns, a kutatók azt gyanítják, hogy speciális immunválaszt, illetve védekezőképességet biztosíthatott bizonyos kórokozók ellen.
A jövőbeli vizsgálatok már arra irányulnak, hogy kiderüljön, valóban jelent-e evolúciós vagy egészségügyi előnyt ez az ősi gén – például az immunrendszer egyes betegségekkel szembeni harcában. Emellett az is felmerül, találhatnak-e még ilyen meglepő „génszendvicseket” az emberi genom rejtélyes múltjában.
