Na persze, mert egy zuzmó biztos megoldja a galaktikus magányt! A sivatagi zuzmó az idegen élet reménye?

A sivatag fekete növénye és a világ legerősebb napteje

A Mojave-sivatagban gyakori, Clavascidium lacinulatum nevű zuzmó tanulmányozása közben Henry Sun mikrobiológus meglepve vette észre, hogy ezek a fotoszintetizáló élőlények nem zöldek, hanem feketék – holott klorofillt tartalmaznak. A rejtélyes festékanyag is kiderült: valójában természetes napkrémként működik, a világ leghatékonyabb fényvédője.

A zuzmót három hónapon át tették ki UVC-sugárzásnak a laborban, ami a legveszélyesebb, legerősebb ultraviola sugarak közé tartozik – ezek a Föld felszínét csak azért nem érik el, mert légkörünk kiszűri őket. UVC-t sterilizálásra használjuk, hiszen pillanatok alatt tönkreteszi a szervezetek örökítőanyagát. Ehhez képest a zuzmó ugyan megsérült, de a sejtek fele életképes maradt, sőt, szaporodni is tudott vízzel való újranedvesítés után.

Élet a csillagviharban: a laboratóriumi túlélési show

A laborban Sun és Tejinder Singh három hónapig világította az összegyűjtött zuzmókat UVC-lámpával, eközben azok megőrizték életképességüket. A kutatás során azt is vizsgálták, hogyan védi meg a zuzmót a fekete felső réteg – ez a kevesebb mint 1 mm vastag „arcbőr” pajzsként szűri a sugárzást. Amikor az algasejteket elkülönítették, és eltávolították a gombából álló védőréteget, a sugárzás már egy percen belül halálosnak bizonyult.

A kutatók feltárták, hogy a zuzmóban lévő savak hasonlóan működnek, mint a műanyagok UV-stabilizálói, és ellenállnak mind a káros sugárzásnak, mind a sugárzás által kiváltott kémiai láncreakcióknak, például a reaktív oxigén- vagy ózonképződésnek.

Kolóniák a csillagok alatt?

Az eredmények alapján lehetséges, hogy más csillagok körül keringő bolygókon – ahol a napsugarak jóval intenzívebbek, mint a Földön – fotoszintetizáló mikrobák, például zuzmóképző közösségek is túlélhetik a szélsőséges körülményeket. Sőt, a laborban végzett kísérletek azt mutatják, hogy egyes élőlények számára ezek a kegyetlen sugárzási hatások sem jelentik a biztos pusztulást.

Az MI-alapú távcsövekkel felfedezett exobolygók sokasága tehát lehet, hogy nem is halott sivatag, hanem a túlélés bajnokainak otthona – ahogy Tejinder Singh fogalmazott, az élet rendkívüli alkalmazkodóképessége egyre közelebb visz minket a válaszhoz: vajon tényleg csak mi vagyunk az univerzumban?

2025, adminboss, phys.org alapján