Új környezetek meghódítása
Archeológusok Afrikában 120 000 évvel ezelőttől 14 000 évvel ezelőttig vizsgáltak lelőhelyeket, és ősi növényi, illetve állati maradványok elemzésével térképezték fel, hogy milyen éghajlatban éltek vadászó-gyűjtögető őseink. Meglepő eredményre jutottak: 70 000 éve már nemcsak a klasszikus szavannákon vagy dzsungelekben éltek, hanem észak-afrikai sivatagokban, közép-afrikai őserdőkben, és olyan területeken is, ahol az éves hőingás jelentős volt. Már akkor képesek voltak a legextrémebb helyeken is túlélni, például zord időjárású vidékeken.
Az alkalmazkodás titka
Ez a meglepő rugalmasság nem pusztán egyetlen technológiai újításnak köszönhető – például nem csupán annak, hogy feltaláltak valamilyen különleges eszközt –, sokkal inkább több tényező finom kölcsönhatásának eredménye: egyre nagyobb területeket népesítettek be, több csoport találkozott egymással, élénkebb lett a kulturális csere, így gyakrabban születhettek meg újítások, amelyeket fenn is tudtak tartani.
Mi vagyunk az igazi generalisták
Homo sapiens 70 000 évvel ezelőtt vált igazi univerzális túlélővé: mindenféle szokatlan, újszerű környezethez – például hideg, északi területekhez – képes volt alkalmazkodni. Ez a frissen megszerzett rugalmasság adta a kulcsot ahhoz, hogy végül 50 000 éve villámgyorsan terjedhessen el a Föld szinte minden szegletében, beleértve azokat a tájakat is, amelyek új, nehéz kihívásokat jelentettek.
Tágabb összefüggések
A kutatás arra is rávilágít, hogyan tudtak különböző emberfélék – például a Homo erectus és a neandervölgyiek – új típusú környezeteket meghódítani. Lehetséges, hogy éppen a megszokott élettér szűkülése ösztönözte őseinket új területek elfoglalására – mindenesetre a szükség hozhatta magával a kiemelkedő alkalmazkodóképességet.
Összességében az ember sikerének titka a rugalmasság: már jóval a legnagyobb kivándorlás előtt Afrikában megtanultunk bárhol túlélni, és ez tette lehetővé, hogy végül egész Földünket benépesítsük.
