A régi elmélet és a friss bizonyítékok ütközése
Évtizedeken át az volt az általános nézet, hogy amputáció után az agykéreg azon része, amely az elveszett végtagot érzékelte, fokozatosan átveszi a szomszédos testrészek – például az ajkak – érzékelési feladatait. Az új vizsgálat azonban három, hamarosan karmputáción áteső embert követett akár öt évig is. A tudósok funkcionális MRI-vel mérték a kortikális „testtérképüket” a beavatkozás előtt és után. Az alanyoknak például az ujjaikat kellett mozgatniuk, vagy ajkukat összepréselniük a mérések alatt, így kirajzolódott az a „térkép”, amely megmutatta, az agy pontosan mely részei felelnek ezekért a mozdulatokért.
Az agy nem felejt: szellemvégtag és stabil testkép
Meglepő módon az amputáció után sem változott érdemben az agy térképe: az elveszített kéz kortikális területe még évek múltán is ugyanúgy aktiválódott, mint a műtét előtt. Mindezek dacára nem tapasztaltak semmiféle elmozdulást, például hogy az ajkakat feldolgozó területek „birtokba vették volna” a kéz régióját. Ez a szívós állandóság magyarázatot adhat arra, miért érzik sokan továbbra is elvesztett végtagjukat, sőt, képesek ál-mozdulatokat végrehajtani a fantomkéz ujjain – anélkül, hogy az agyukban bármilyen szerkezeti változás történne.
Kutatási és orvosi jelentőség
A tanulmány egyik szerzője szerint minden neurológus megtanulja tanulmányai során, hogy az agy képes rugalmas átrendeződésre, amputáltaknál pedig ezt használják érvként. De – mint kiderül – még a tankönyvek is tévedhetnek. A felfedezés fontos következményekkel járhat a jövőbeli mesterséges végtagprotézisek és az agy–számítógép interfészek kutatásában. Ezek fejlesztésekor kifejezetten hasznos tudni, hogy a szomatoszenzoros kéreg működése nem rendeződik át drasztikusan, így a beültethető technológiák vagy a fantomvégtag-fájdalom kezelése esetében máshol kell keresni a megoldást.
Összességében elmondható, hogy az elsődleges szomatoszenzoros kéreg rendkívül stabil és ellenáll a jelentős anatómiai változásoknak is, így a korábbi elméletek helyett most egy új alapvetés felé fordulhat az idegtudomány.
