Csillagközi vándor érkezik
A világ minden tájáról csillagászok vetették rá magukat az A11pI3Z-re (amely mostantól a felfedező teleszkópról a 3I/ATLAS üstökös nevet kapta – Comet 3I/ATLAS), hogy archív felvételeken is visszakeressék. Egy lelkes amatőr csapat, a Deep Random Survey találta meg először régebbi képeken az objektumot, amelyet más teleszkópok – többek között a kaliforniai Palomar Obszervatórium Zwicky Transient Facility – is rögzítettek. Ezek segítettek pontosítani a 3I/ATLAS pályáját: az üstökös mintegy 70 km/s sebességgel száguld a Naphoz képest a belső Naprendszer felé.
Hiperbolikus pálya, idegen eredet
Ilyen nagy sebességgel semmilyen normál naprendszerbeli objektum nem mozoghat: ezt a tempót már nem képes befogni a Nap gravitációja, így a 3I/ATLAS hiperbolikus pályáján robog keresztül a rendszerünkön, mielőtt visszatérne a csillagközi térbe. Valószínűleg egy másik bolygórendszer peremvidékéről származik, ahonnan egy óriásbolygó vagy elhaladó csillag lendítette ki. Hogy honnan és mióta bolyong az űrben, egyelőre rejtély.
Nem kell félni, messze elkerül minket
A Földre semmiféle veszélyt nem jelent: legközelebb mindössze 240 millió kilométerre halad el bolygónktól. Október 30. környékén közelíti meg legjobban a Napot, 210 millió kilométeres távolságban, éppen a Mars pályáján belülre jutva. Ahogy egyre közeledik, a kutatók igyekeznek minél többet megtudni erről a különös vendégről.
Szikrázó üstökös, titokzatos méret
Teleszkópok világszerte azt mutatják, hogy valóban üstökösről van szó: gáz- és porfelhő burkolja, ahogy felszíni jégei párologni kezdenek a Nap melege hatására. A fényessége alapján szoktak méretet becsülni, de ebben az esetben a tipikusan fényes üstökösmag körüli csóva miatt nehéz pontos következtetést levonni: akár 5, akár 50 kilométer átmérőjű is lehet.
A közelebbi vizsgálatokat többek között a Vera C. Rubin Obszervatórium távcsövei segíthetik majd, amelyekkel meghatározható lesz az összetétel is. Ha a 3I/ATLAS összetétele egyezne a mi üstököseinkével, az azt sugallhatja, hogy más bolygórendszerek sem különböznek jelentősen a miénktől. Ha viszont teljesen más, az újabb kérdéseket vet fel.
Csillagközi objektumok inváziója?
Az első ilyet, az 1I/’Oumuamua-t (Ajándék messziről – ‘Oumuamua), 2017-ben találták. Furcsa hosszúkás alakja és a pályáján tapasztalt érthetetlen gyorsulás miatt sokan földönkívüli technológiai tárgyra gyanakodtak. 2019-ben a 2I/Borisov (Borisov-üstökös) már ismerősebb, üstökösszerű külsejével nem borzolta tovább a kedélyeket.
A harmadik vendég, a 3I/ATLAS most akár döntőbíró lehet az ügyben: vajon az ‘Oumuamua volt-e a kivétel, vagy a világegyetem valóban tele van furcsa csillagközi vándorokkal? Mario Jurić csillagász szerint a következő évtizedek vadonatúj űrtávcsövei, mint a Rubin, fontos szerepet kapnak ezek kutatásában, hiszen néhány naponta az egész égboltot átvizsgálják.
Küldetés a nagy találkozásig?
Ha a Vera C. Rubin Megfigyelőközpont vagy más obszervatórium egy csillagközi üstököst időben észlel, akár közvetlen vizsgálatra is lehetőség nyílhat. Az Európai Űrügynökség (ESA) már el is kezdett fejleszteni egy ilyen szondát, a Comet Interceptort (Üstökös Elfogó), amely akár már 2029-ben elindulhat, hogy útközben várakozva „lecsapjon” egy bejövő objektumra. Colin Snodgrass, a brit kutató szerint van esély arra, hogy egy csillagközi vendéggel is találkozzon a szonda – főleg, ha a Rubin Obszervatórium felfedezési üteme tovább nő.
Most a csillagászok izgatottabban figyelik az eget, mint valaha, hiszen a következő években végre tömegesen megismerhetjük ezeknek a kozmikus vándoroknak a titkait. Az ilyen felfedezésektől mindenki lázba jön a szakmában – vallja be Sam Deen, az amatőrök egyik vezéralakja.
