Védelmi fejlesztések és a gyűrűs rendszer
Katrina után minden szinten nagy szavak hangzottak el arról, hogy mit kellene tenni New Orleans és egész Louisiana védelméért. Két hónappal a katasztrófa után született meg az úgynevezett Parti Főterv (Coastal Master Plan, CMP), amely átfogó fejlesztések mellett tette le a voksát. Ennek része lett például egy korszerű védőgyűrű kiépítése a város körül. Az azóta többször frissített terv alapján napjainkig összesen 14 milliárd dollárt (kb. 5100 milliárd forintot) költöttek védelmi beruházásokra. Megerősítették és megmagasították a gátakat, a védőfalakat új, urbánusabb konstrukciók váltották fel, és hatalmas zárszerkezeteket emeltek a város köré, amelyek vész esetén képesek elzárni a tengeri áradatot.
Jelentősen nőtt az átemelő kapacitás is, feltöltötték a védvonalak közötti réseket, és kiépült a gyűrűs rendszernek is nevezett Hurrikán- és Viharokozta Károk Kockázatcsökkentő Rendszer (Hurricane and Storm Damage Risk Reduction System). 2012-ben az Isaac, 2021-ben az Ida hurrikán (Hurricane Ida) idején a rendszer kiállta a próbát – ahogy azt a mérnökök előre jelezték.
Élő védelmet a mocsarak adtak – de pusztulnak
Bár maga New Orleans ma nagyobb viharállóságot mutat, a várost körülvevő egykori mocsarak – amelyek természetes védőként tompítják a viharhullámok erejét – aggasztóan pusztulnak. A mocsár minden 6,5 kilométerre akár 30 centiméterrel is csökkentheti az árhullám magasságát, de az egyre zsugorodó és leromló területek miatt ma New Orleans egyre nagyobb mértékben ki van téve az óceán pusztító erejének. Dél-Louisiana területéből ma egy futballpálya méretű földterület (0,6 hektár) tűnik el minden 100 percben.
A terület süllyed, a tengerszint pedig folyamatosan emelkedik a klímaváltozás miatt. Az egykor védelmet nyújtó Mississippi természetes áradásait a gátak már megakadályozzák, így a mocsarakhoz nem jut el több hordalék, édesvíz és tápanyag – ezek nélkül pedig gyorsul a pusztulás. Emiatt a mocsárterületek elvesztése közvetlenül veszélyezteti a város hosszú távú biztonságát.
Botrányos döntés: leállították a kulcsprojektet
A Parti Főterv egyik kulcseleme a mocsarak védelmét, helyreállítását szolgáló vízelterelők (diversions) építése. Ezeken keresztül a Mississippi tavaszi áradásakor hordalékban gazdag édesvíz áraszthatná el időszakosan a mocsarakat, ezzel megújuló forrást biztosítva a területnek. Júliusban azonban Louisiana kormányzata váratlanul leállította a legnagyobb ilyen helyreállítást, a Mid-Barataria-üledékelterelő projektet (Mid-Barataria Sediment Diversion). Pedig a terven évek óta dolgoztak, engedélyeket és támogatásokat (részben a Deepwater Horizon olajkatasztrófa miatti BP-alapból) már megkapták, és a kivitelezés 2023 augusztusában el is kezdődött.
A leállítást – egyesek szerint politikai okokból – azzal indokolták, hogy túl sokba került volna (az előzetes költségbecslések is jelentősen emelkedtek), ráadásul csak egyes partvidéki szakaszokon segített volna. Felmerült, hogy a felszabaduló forrásokat kisebb projektekre, partvédelmi beavatkozásokra csoportosítják át. Kritikusok szerint azonban ezzel a döntéssel visszaléptek a koordinált, tudományos alapú védekezés helyett az ad hoc tűzoltás irányába.
Marad-e hosszú távú védelem?
Akármit is tesznek a döntéshozók, New Orleans tovább süllyed, a tengerszint emelkedik, a klímaváltozás pedig erősebb viharokat eredményez. Az új, megerősített védvonalak ugyan védelmet nyújtanak – de a valódi, hosszú távú megoldáshoz élő, egészséges mocsarak kellenek: éppen ezek védelmét áldozták most fel. Kérdés, nem merülnek-e feledésbe a Katrina tragikus tapasztalatai. Louisiana csak akkor maradhat biztonságban, ha hallgat a tudományra – különben az ár, ahogy 20 éve, újra emlékeztetni fog rá, mekkora árat kér a természet.
