Lényeges szempont, hogy
A JWST új adatai alapján azonban felmerült, hogy Earendel nem egy magányos csillag, sőt, még csak nem is páros rendszer, hanem egy kompakt halmaz, amely több csillagból áll, s ezek szorosan kötődnek egymáshoz gravitációval. Az Earendel spektrális jegyei meglepően hasonlítanak a Tejútrendszerben is előforduló gömbhalmazok jellemzőire, melyek szintén a világegyetem korai, első milliárd évében alakultak ki. Ettől függetlenül fontos hangsúlyozni, hogy jelenleg csak ezzel a magyarázattal foglalkoztak a kutatók: nem vetettek össze minden lehetséges forgatókönyvet (például, hogy egyetlen csillagról vagy egy összetett csillagrendszerről lehet szó).
Gravitációs „nagyító” és a csillag fényjátéka
Earendel a Hajnalívek galaxisban (Sunrise Arc) található, 12,9 milliárd fényévre a Földtől. Felfedezését az tette lehetővé, hogy egy szupernehéz galaxishalmaz „gravitációs lencseként” viselkedik, meggörbítve a teret és az időt, így hihetetlenül felerősítve a háttérben lévő objektum fényét. Ennek eredményeként Earendel ragyogása legalább négyezerszer erősebb a valóságosnál, és éppen a különleges lencséhez való rendkívüli közelsége miatt figyelhették meg – ilyen kozmikus egybeesés rendkívül ritka.
A JWST NIRCam (közeli infravörös képalkotó) kamerájának adataiból elemezték Earendel fényerejét és méretét, és korábban úgy tűnt, a Földünknél kétszer forróbb, valamint körülbelül egymilliószor fényesebb, mint a Nap. A csillag színképe arra is utalhatott, hogy egy hűvösebb kísérőcsillaggal osztozik a figyelmen.
Szakértői vélemények, óvatosság
A spektrum részletesebb elemzéséhez a JWST NIRSpec műszerét is bevetették, hogy vizsgálják Earendel korát és fémtartalmát. Az objektum fényváltozása hullámhosszonként – az úgynevezett spektrális kontinuum – szintén arra utal, hogy több csillag fényét látjuk összeadódni, nem egyetlenét. Fontos megjegyezni, hogy ilyen spektrális felbontás mellett egy lencsével kinagyított magányos csillag és egy szoros csillaghalmaz is nagyon hasonló mintát ad: a magabiztos azonosításhoz minden elérhető adatot mérlegelni kellene.
Bár a kutatás gondosan kivitelezett, kizárólag a „csillaghalmaz-hipotézissel” foglalkozik, ami óvatos értelmezést kíván. Ez alapján arra lehet következtetni, hogy noha egyre több adat utal arra, hogy Earendel inkább csillaghalmaz, a végső következtetést még korai lenne levonni.
A jövő: a mikrolencse lehet a kulcs
A megoldás kulcsa a szakértők szerint a mikrolencse-jelenség folyamatos figyelése lehet. Ilyenkor egy közelebbi objektum ideiglenesen eltorzítja egy távolabbi fénypont képét, és a fényesség változása alapján jobban elkülöníthető, hogy kis méretű objektumról (csillagról, bolygóról) vagy nagyobb csillaghalmazról van szó. Ha szerencsénk van, a következő James Webb Űrteleszkóp-programok további meglepetéseket hoznak Earendel természetének felderítésében, és ezzel újabb puzzle-darab kerülhet helyére az univerzum hajnali korszakából.
