Miért veszélyesek a ragadozó folyóiratok?
A valódi tudományos publikációk alapos szakmai ellenőrzésen, úgynevezett peer review-n esnek át külső szakértők bevonásával. Ezzel szemben a ragadozó lapok teljesen kihagyják ezt a lépést, így gyakorlatilag bármit, bármiféle ellenőrzés nélkül megjelentetnek – amennyiben kifizeted a publikációs díjat. Fontos kiemelni, hogy leggyakrabban Kínából, Indiából és Iránból származó kutatókat keresnek meg, mivel ezekben az országokban a publikációs kényszer jelentős, miközben a tudományos intézmények infrastruktúrája még kevésbé fejlett.
A ragadozó folyóiratok gyors terjedése miatt a Nyílt Hozzáférésű Folyóiratok Jegyzékének (Directory of Open Access Journals, DOAJ) önkéntesei már évek óta igyekeznek feltérképezni és kiszűrni ezeket a gyanús lapokat. Az MI-rendszer most ebben az emberfeletti munkában kívánt segíteni.
Az MI bevetése: így szűr a gép
A kutatók MI-algoritmusát a DOAJ adataival tanították be, majd 15 200 nyílt hozzáférésű folyóirat oldalát vizsgálták át. Az MI ellenőrizte például, hogy szerepelnek-e elismert tudósok a szerkesztőbizottságban, mennyi helyesírási hiba található az oldalon, és hogy részletesen bemutatják-e a lektorálási folyamatot. Mindezek ellenére az algoritmus nem tökéletes: kezdetben 1400 folyóiratot azonosított aggályosként, de később a szakértők megerősítették, hogy ezek közül mintegy 350 mégis valódi, nem kamu lap. Végül több mint 1000 olyan folyóirat maradt, amelynél jó eséllyel csak pénzlehúzásról van szó.
Az MI átláthatóbb, mint egyes népszerű chatbotok
Érdemes kiemelni, hogy az új MI-rendszer különösen törekszik az átláthatóságra: nem egy „fekete doboz” rendszer, mint például a ChatGPT, hanem világosan megmagyarázható, miért szűrt ki egy adott folyóiratot. Megfigyelték például, hogy a kamufolyóiratokban jóval több cikk jelenik meg, a szerzők általában több intézményhez kötődnek, ráadásul szokatlanul magas arányban hivatkoznak önmagukra.
Bár a rendszer jelenleg még nem elérhető a nagyközönség számára, a kutatók azt tervezik, hogy hamarosan egyfajta védelmi vonalként kínálják fel egyetemeknek és kiadóknak. Ennek köszönhetően talán végre hatékonyabban lehet fellépni a tudományos áttöréseket hiteltelenítő és megtévesztő adatözönt terjesztő lapok ellen – vagy ahogy a vezető kutató fogalmazott: szükség van egy tűzfalra a tudomány védelmében.
