MI-csodák kontra mindennapi haszon
Noha Zitron erős szkepszissel viszonyul az MI jelenlegi formáihoz, léteznek olyan felhasználási területek, ahol a technológia valóban kézzel fogható előnyt kínál. Az MI-alapú chatbotok például jól jönnek ötleteléshez, problémák új megközelítéséhez vagy akár memória-kiegészítéshez – főleg krónikus agyi köd esetén. Akik rendszeresen dolgoznak ilyen eszközökkel, gyakran tapasztalják, hogy az MI afféle tudásfordítóként is működhet. Bár Zitron elismeri, hogy egyéni szinten hasznosak lehetnek ezek a megoldások, szerinte nem egy ezermilliárd dolláros (kb. 364 billió forintos) piacról beszélünk, csupán szubjektív jólhasználhatóságról.
A saját próbálkozásai közt szerepel a Claude Code kipróbálása is, bár magát programozónak nem tartja. Frusztrációja ott tetőzik, hogy az MI-ígéretek aránytalanul nagyobbak, mint amit a valóságban produkálnak: szerinte rengeteg a sallang, áttörő, „killer” alkalmazás viszont egy sincs.
Hardverköltségek és az evolúció mítosza
Az MI-trenddel kapcsolatban Zitron és a kritikusai egyetértenek abban, hogy a jelenlegi MI-eszközök képességeit a gyártók túlzó módon kommunikálják. Az MI-modell „stochasztikus papagájként” működik: kiválóan ismétli, amit tanult, ám nem képes hiteles forrás lenni, és nem alkalmas arra, hogy teljes egészében kiváltsa az emberi intellektuális munkát. Így az MI ma még csak kiegészítő szerepet tölthet be, nem pedig autonóm döntéshozóként működik.
Felmerül a kérdés: hosszú távon csökkenni fognak-e az MI-modellek futtatási és energiaköltségei? Zitron ezzel szemben pesszimista: a költségek nem lefelé, hanem felfelé mutatnak, ráadásul az újabb hardverek, mint a Cerebras vagy a Grok, sem teljesítenek jobban költséghatékonyság terén.
Energiaválság az MI hátterében
Érdemes megjegyezni, hogy az MI-infrastruktúra fejlesztése vállalhatatlan méreteket öltött: az OpenAI például 10 gigawatt kapacitású adatközpontot ígér Wyomingban, ami 10 atomerőmű teljesítményének felel meg. Ezzel szemben a helyi áramellátás csak 350 megawatt, a fő elosztóállomás pedig 200 megawatt kapacitású. Zitron szerint az ilyen nagyszabású beruházások jó része sosem valósul meg, csak a pénzügyi sajtó és a befektetők hite tartja életben.
Az iparág finanszírozása gyakorlatilag zárt körként működik. Az OpenAI hatalmas szerződéseket köt például az Oracle-lel és az Nvidiával; a CoreWeave nevű MI-céget az Nvidia kezdte finanszírozni, később fő ügyfelévé vált, végül a céget a GPU-k fedezetével további hitelekhez juttatták. Ezek a körbe-körbe forgó műveletek fenntarthatatlannak tűnnek.
Közelgő robbanás: Mikor pukkan ki az MI-lufi?
Zitron szerint az MI-lufi kipukkadása egy-másfél éven belül várható, sőt, akár hamarabb is bekövetkezhet. Nem egyetlen, drámai fordulópont lesz, hanem láncreakció: egy MI-cég fizetésképtelenné válik, s ezzel lavinát indít a többi startup és a kockázati tőkések körében, befagyasztva a további finanszírozás lehetőségét.
A problémák gyökere az Nvidia térnyerésére vezethető vissza, amely már a teljes S&P 500 tőzsdeindex 7-8 százalékát képviseli. Ha az Nvidia növekedése akár részben is megtorpan, az egész MI-piac összeomolhat.
Zitron vészjóslóan figyelmeztet: ha a piac ráébred, hogy a tech szektor már nem képes örökké növekedni, könyörtelen tisztogatás jöhet a Szilícium-völgyben.
Sam Altman és egy kevés pozitivitás
Amikor Zitron megpróbál megfogalmazni akár egyetlen pozitív gondolatot az MI vezéregyéniségéről, Sam Altmanról, hosszú mérlegelés után végül csak annyit ismer el: Altman abban kiemelkedően ügyes, hogy embereket rávegyen különböző dolgokra. Egyébként azonban szerinte Altman félrevezeti az egész piacot, és hamis reményeket kelt.
Összegzés
A generatív MI jelenlegi felhajtása az eddigi technológiai lufik közül is kiemelkedő, hatása rég túlnőtt a reális várakozásokon – miközben az alapvető gazdasági és technológiai problémák továbbra is megoldatlanok maradtak. Bár az MI részben hasznos lehet a mindennapi életben, világossá vált: egyelőre nem váltja meg a világot. És lehet, hogy az egész szektor előtt hamarosan kíméletlen kijózanodás áll.
