Érdekkonfliktusok és politikai fordulatok
Érdemes kiemelni, hogy az EU jelenleg két jelentős klímacélt igyekszik elfogadtatni: az egyik a 2035-ös, a másik a 2040-es kibocsátáscsökkentési vállalás. Ezek közül a legsürgetőbb a 2035-ös Nemzeti Meghatározott Hozzájárulás (NDC – Nationally Determined Contribution), amelyet minden, a Párizsi Megállapodást (Paris Agreement) aláíró országnak kötelező bemutatnia a COP30-on.
Noha az EU korábban élen járt a klímavédelemben — az 1990-es szinthez képest már 37%-kal sikerült csökkenteni a kibocsátást —, a legutóbbi politikai fordulatok a klímaválság kezelését háttérbe szorították, helyette a védelem és a versenyképesség került előtérbe. Több tagország, köztük Olaszország, Lengyelország, Csehország és Magyarország attól tart, hogy a gazdaság zöldítése visszaveti az ipart.
Közel a kompromisszum, de nem mindenkinek elég
A dán elnökség vezetésével intenzív egyeztetés zajlik, elsősorban Olaszország meggyőzésén dolgozva. A 2040-es célról is élénk vita folyik: a Bizottság 90%-os kibocsátáscsökkentést javasol, de a tagállamok még nem adták rá áldásukat, mivel ez az ipar és a mindennapi élet radikális átalakítását eredményezné.
Franciaország egyelőre fenntartásokkal közelít a kérdéshez: atomenergiája védelmét és nagyobb mozgásteret kér arra az esetre, ha az európai erdők a vártnál kevesebb szenet kötnek meg.
Vita a lehetőségek határán
Az egyik kompromisszumos javaslat szerint a tagállamok kibocsátáscsökkentésük legfeljebb 3%-át külföldi projektek finanszírozásával is teljesíthetnék, de többen inkább 5%-os plafont szeretnének. Emellett néhány ország kétévenkénti célfelülvizsgálatot szorgalmaz.
Környezeti szervezetek szerint ezek a kiskapuk veszélyeztetik az EU klímaambícióit, míg a tárgyalásokat vezető diplomaták azt hangsúlyozzák, hogy a kompromisszum nehéz, de elkerülhetetlen.
Európa továbbra is vezető szerepet akar
Összességében elmondható, hogy az EU továbbra is a világ legnagyobb klímafinanszírozója: 2024-ben 31,7 milliárd eurót, vagyis több mint 13 000 milliárd forintot fordított klímavédelemre. Ám amíg a tagállamok nem jutnak egyezségre, az unió vezető szerepe is veszélybe kerülhet a globális klímapolitikában.
