A trónra emelkedés és katonai sikerei
Ramesses II apja, I. Seti halála után lépett trónra. Uralkodásának kezdetén gyorsan szembe kellett néznie az Anatóliából (mai Törökország területe) származó hettitákkal. Az i.e. 1275 körül vívott kadesi csatát mindkét fél győzelemként hirdette, de a történészek szerint döntetlen született. Végül az egyiptomiak i.e. 1258 körül békét kötöttek a hettitákkal, Ramesses pedig egy hettita hercegnőt vett feleségül.
A fáraónak számtalan felesége és ágyasa volt, összesen mintegy száz gyermeket nemzett. Emellett új fővárost is építtetett Pi-Ramesses (magyarul Per-Ramesszesz, angolul Pi-Ramesses) néven, amelynek hírét ma is őrzik, hiszen legalább ötven kolosszális Ramesszesz-szobor uralta a várost.
Halála és a dinasztia sorsa
Ramesses II holttestét a Királyok völgyében helyezték végső nyugalomra, de sírját hamar kifosztották, ezért múmiáját később a deir el-bahari rejtekhelyre vitték – ma pedig a Kairói Nemzeti Egyiptomi Civilizáció Múzeumban tekinthető meg. Szakértők szerint élete végén Ramesses súlyos ízületi gyulladásban szenvedett, gerince meggörbült, és kegyetlen fogfájások kínozták. Valószínűleg természetes okokból halt meg.
Hosszú életének köszönhetően Ramesses rengeteg gyermekét és feleségét túlélte. Őt tizenharmadik legidősebb fia, Merneptah követte a trónon, aki ekkor már a saját hatvanas éveiben járt. A trónra lépése békében zajlott, mivel tizenkét bátyja már elhunyt. Merneptah új építkezésekbe kezdett, utódai azonban már nem voltak ilyen szerencsések.
Belső viszályok, trónharcok és külső veszélyek
Ramesses II unokája, Seti II például egy bitorlóval, Amenmessével kényszerült szembenézni, aki Felső-Egyiptom nagy részét rövid ideig uralma alá vonta. A trónutódlást tovább nehezítette a számtalan utód, hiszen sok családtag érezhette magát jogosultnak a hatalomra, így idővel a királyi család tagjai közötti vetélkedések a birodalom gyengüléséhez vezettek.
Mindezt tetézte az úgynevezett tengeri népek támadása, akik először Merneptah, majd III. Ramszesz (i.e. 1184–1153) uralkodása alatt próbálták megszállni Egyiptomot. A belső civakodások és a tengeri népek inváziói végső soron a királyi hatalom hanyatlásához vezettek.
Egy élő isten öröksége
Ramesses II olyan tekintélyre tett szert, hogy már életében istenként tisztelték. Kultuszának emlékei halála után is fennmaradtak: találtak papot is, aki az ő tiszteletére végzett áldozatokat még ezer évvel később is, a Ptolemaida korban. Számos későbbi fáraó vette fel a Ramesses vagy Usermaatre nevet tiszteletből, és a sírjából ellopott tárgyakat is nagy becsben tartották a későbbi uralkodók sírjaiban, mintegy örök emlékként Egyiptom egyik legnagyobb uralkodójára.
