Ez aztán tényleg földhözragadt: Az orosz űrprogram – háború, kudarc, magány

Az ISS – az utolsó közös erőfeszítés

A Nemzetközi Űrállomás jelenleg az orosz-amerikai együttműködés utolsó bástyájaként működik. 2025 áprilisában a Szojuz rakéta ismét NASA-űrhajóst vitt orosz társaival együtt az űrállomásra. A több mint 30 éves sikeres együttműködés ellenére az ISS napjai meg vannak számlálva: a tervek szerint 2031-ben végleg megszűnik a működése. Ezt követően Oroszország saját útját keresi a Hold és más égitestek felé, ám partnerek nélkül egyre reménytelenebb a vállalkozás.

Holdtervekből hiányzik az összefogás

Az amerikai holdprogramból Oroszország teljesen kimaradt, helyette önálló, automatizált és később emberes missziókat tervez a Holdra. 2021-ben kínai együttműködésben bejelentették egy holdbázis építését, de a részleteket máig homály fedi. A két ország homályos terveiben hét, különböző tudományos célú misszió szerepel, főként a Hold északi és déli pólusa köré összpontosítva, ahol vízjég jelenlétét már kimutatták. A kutatók szerint holdjárművek és később egy állandó holdállomás is szerepel a célok között, de az ütemtervek egyre távolabb csúsznak.

A Vénusz – egy lehetséges, de kétséges együttműködés

Oroszország szívesen térne vissza a Vénuszhoz, ahol a szovjet korszakban már nagy eredményeket ért el. A modern orosz űrkutatás egyik vezetője szerint van értelme amerikai–orosz együttműködésnek ezen a területen, hiszen mindkét ország saját programot tervez. Egy tudományos találkozó a két ország akadémiái között praktikus előrelépés lehetne. Azonban akadályt jelent, hogy az amerikai Fehér Ház jelenleg inkább költségvetési megszorításokat és űrprogram-csökkentéseket szorgalmaz. Például a NASA belátható időn belül kiszállhat a Vénuszra és Marsra irányuló, európai vezetésű együttműködésekből is, és a szükséges pénzügyi háttér hiánya világszinten is kockára teszi ezeket a missziókat.

Csúszások, leállított projektek, pénzügyi gondok

A háború okozta szankciók, exportkorlátozások és védelmi kiadások miatt az orosz űrprogram anyagi helyzete drasztikusan romlott. Oroszország legújabb emberes űrhajójának tesztrepülését 2023-ról 2028-ra halasztották. Az űrhajónak szánt Angara-A5 rakéta fejlesztése is elhúzódik. Hasonló sorsra jutott a legnagyobb orosz hordozórakéta, a Jeniszej is, melynek fejlesztését anyagi okokból felfüggesztették, így az orosz holdmissziók legkorábban a 2030-as évek közepén indulhatnának el.

Fokozódó elszigetelődés az űrben is

2022-ben az ESA válaszul az orosz agresszióra minden közös hold- és marsküldetést felfüggesztett. Amikor Oroszország megpróbálta saját holdszondáját (Luna-25) önállóan elindítani, az műszaki hiba miatt a Holdba csapódott. Az orosz részvétel a Mars-missziókban is lekerült a napirendről, és a helyettesítő megoldások is egyre bizonytalanabbak. Korábban az amerikai hordozórakéták is függtek az orosz RD-180-as hajtóművektől, de 2024 óta már ezek is amerikai gyártásúak.

Oroszország egyedül maradhat

A klasszikus szovjet szakértelem – rakétatechnika, űrállomás-építés – már kevés a nagyszabású közös tervekhez. Az USA saját kapacitással oldotta meg az orosz technika nélkülözését, így a jövőben a Kreml egyre nehezebben találhat partnereket. Az űrversenyből az ukrajnai háború nemcsak Oroszország pozícióit fosztotta meg, de a hazai tudományos munkaerőt is elvonta a front és a hadiipar javára. Így mára az orosz űrkutatás egyszerre küzd elszigeteltséggel, pénzügyi megszorításokkal, technikai gondokkal – és saját múltja árnyékával.

2025, adminboss, www.scientificamerican.com alapján