Hirtelen jött lehetőség: két különböző küldetés, mégis egy útvonal
A Hera küldetése eredetileg a Didymos–Dimorphos kettős aszteroidarendszert célozza – a NASA DART-küldetése után vizsgálja, milyen hatása volt az ütközésnek. Közben az Europa Clipper a Jupiter Európa nevű holdjához tart, hogy felfedje a jeges világ titkait. Lényeges, hogy a két űrszonda útvonala véletlenül keresztezi a 3I/ATLAS üstökös csóváját: a Hera október 25. és november 1. között, az Europa Clipper pedig október 30. és november 6. között halad át a Naprendszer e ritka vendégének „farvizén”.
Mindazonáltal pár hét nem sok idő egy eredetileg teljesen más feladatra szánt űrszondánál, különösen, ha olyan méréseket kellene végezni, amelyekre nem tervezték őket. Mégis, ezek a missziók most egyedülálló alkalmat kínálnak az üstökös csóvájából származó ionok közvetlen vizsgálatára.
Az üstökös csóvája: egyre nő és kiszámíthatatlan
A 3I/ATLAS-t idén júniusban fedezték fel, és azóta viharos tempóban fejlődik a csóvája. Lényeges, hogy az üstökös egyre több vizet bocsát ki; a csóva nemcsak vízrészecskékkel, hanem óriási mennyiségű ionnal is telítődik. Az égi vándor időközben eltűnt a földi teleszkópok elől, és várhatóan október 29-i napközelségéig tovább nő a csóvája.
A csóva elérése azonban nem egyszerű. A napszél kifelé, íves pályán ragadja magával a csóva részecskéit, így a szondáknak pontosan kell ráállniuk a megfelelő pályaszakaszra, hogy adatokat gyűjthessenek. A kutatók egy „Tailcatcher” nevű modellt vetettek be, amely különböző napszélsebességek mellett becsülte meg, merre sodródnak az ionok. Eszerint a Hera körülbelül 8,2 millió, az Europa Clipper pedig körülbelül 8 millió kilométerre repül el a csóva középvonalától, ám a nagy aktivitás miatt még így is esély van mérhető részecskéket találni.
Csúcstechnika vagy szerencse?
Mindazonáltal a két szonda közül csak az Europa Clipper rendelkezik olyan eszközökkel – plazmainstrumentummal és magnetométerrel –, amelyek képesek lehetnek közvetlenül detektálni az ionokat és a mágneses tér változását. A Hera műszerei viszont nem alkalmasak erre a kutatásra. Az is kérdéses, hogy a misszió irányítói időben észlelik-e és kihasználják-e a lehetőséget.
Összességében elmondható, hogy akár csak részleges adatokat is sikerül begyűjteni, mérföldkőhöz érünk: először vizsgálhatjuk közvetlenül egy csillagközi üstökös anyagát – ráadásul két olyan szondával, amelyeknek eredetileg eszük ágában sem volt ilyen vállalkozásban részt venni.
