Az „enfacement” illúzió ereje
Az Angliai Anglia Ruskin Egyetem kutatói által végzett vizsgálatban 50 felnőtt önkéntes vett részt. Mindegyikük egy képernyőn látta a saját arcát, amelyet digitálisan egy gyermekkori változatra alakítottak. A videó valós időben követte a fejmozdulataikat, ami azt az illúziót keltette, mintha tényleg a gyermeki arcukat néznék a tükörben. A kontrollcsoport ugyanezt élte át, de az ő arcukat nem változtatták meg.
A kísérlet után a kutatók személyes emlékeket firtató interjút készítettek, amelyben a résztvevőket régi és egészen friss, egy éven belüli események felidézésére kérték.
Erőteljesebb visszaemlékezés a gyermekkorra
Azok, akik a gyerekes arcú verziójukat látták, sokkal részletesebben emlékeztek vissza gyermekkori eseményekre, mint azok, akik a saját, felnőtt arcukat figyelték. Ez azt sugallja, hogy akár apró, ideiglenes változások a testi önészlelésben is mélyen befolyásolják, mennyire tudunk visszanyúlni a múlt emlékeihez. Ugyanakkor az aktuális vagy közeli emlékek visszahívásában nem mutatkozott ilyen különbség.
Test és emlékezet szoros kapcsolata
Mindez arra utal, hogy a testérzékelés és az önmagunkról alkotott kép szorosan összefonódik az élettörténeti emlékekkel. Agyunk nemcsak a külső történéseket, hanem a testünkről kapott információkat is beépíti az emlékek szövetébe. A kutatók szerint, ha a testképünk ezt sugallja, az akár évtizedek távlatából is elősegítheti a régi élmények előhívását, még az úgynevezett gyermekkori amnézia időszakából is.
Új utakon az emlékek visszanyerése
Ez a felfedezés új megközelítést kínálhat a feledékenység vagy memóriazavarok kezelésében is. A jövőben akár még kifinomultabb testélmény-illúziókat dolgozhatnak ki, amelyekkel nemcsak a saját élet különböző korszakaiba nyerhetünk bepillantást, hanem a memóriaproblémákkal küzdő embereknek is segíthetnek visszatalálni az elveszettnek hitt emlékekhez.
