
Topológiai qubitek: a lehetséges megoldás
Aaron Lauda, a University of Southern California matematikusa és csapata egy eddig alig kutatott matematikai területre alapozott újszerű megközelítést dolgozott ki. Az úgynevezett topológiai qubitek ötletére építettek, amelyekben az információt nem egyetlen részecske, hanem több részecske speciális elrendezése tárolja. Ez sokkal robusztusabbá teszi őket a hagyományos, egyedülálló qubitekkel szemben.
A topológiai qubitek működésének megértéséhez érdemes a copfokat elképzelni: a copfok száma és típusa egy globális tulajdonság, amely nem változik akkor sem, ha valaki megrázza a fejét, szemben a hajszálak egyedi elhelyezkedésével. A qubitek esetében az ilyen, globális tulajdonságokon alapuló információtárolás védettebbé teszi őket a hibákkal szemben.
Anyonszálak és fonás: a kvantumlogika új alapjai
A topológiai kvantumszámítógépek alapja egy különleges kvázirészecske, az anyon, amely csak kétdimenziós kvantumrendszerekben létezhet. Ezek a részecskék csoportos viselkedésükből eredően teljesen eltérő szabályok szerint működnek, mint a klasszikus fizikai részecskék. Az anyonok úgy alakíthatók, mint fonatok szálai: amikor őket összecserélik (fonják), a rendszer állapota megváltozik, és az elvégzett műveletek sorrendje határozza meg a rendszer végállapotát.
Ez a fonási folyamat kvantumlogikai kapuként szolgál – hasonlóan ahhoz, ahogyan a hagyományos számítógépekben a logikai kapuk a bitekkel hajtanak végre műveleteket. Kiemelendő, hogy az ilyen fonási alapú kvantumlogikával lehetővé válik a kvantuminformáció globális, hibatűrő manipulálása.
Az Ising-anyonok korlátai és a neglecton forradalma
Elméletileg többféle anyon létezik, de a legígéretesebbnek az Ising-anyonok számítanak, amelyek jelenleg a kvantumszámítógépes kísérletek főszereplői. Ezek az anyonok azonban önmagukban nem elegendőek a teljes univerzalitáshoz, vagyis nem képesek minden kvantumszámítást elvégezni.
A kutatók ezt eddig általában úgy hidalták át, hogy egy speciális, nem topológiai védettségű Ising-állapotot alkalmaztak, de ez visszavetette a rendszer hibatűrő előnyeit is.
Lauda és csapata most egy teljesen új, neglecton nevű anyon bevezetésével alkotnak történelmet. A neglecton egy eddig figyelmen kívül hagyott, úgynevezett nem szemi-szimple topológiai kvantumtér-elméleti keretből származik. A matematikai elméletben ezek a komponensek sokáig értelmetlen, fizikai nonszensz eredményekhez vezettek – például olyan valószínűségekhez, amelyek meghaladják az egységet, vagy akár negatívak is lehetnek. Ugyanakkor Laudaék megtalálták a módját, hogyan értelmezhetők ezek mégis konzisztensen, így egy új kvantumfizikai lehetőséget fedeztek fel.
A neglecton szerepe az, hogy mozdulatlan marad, miközben a többi anyon körbefonja. Ez az elrendezés egy teljesen új kvantumkaput hoz létre, amely – a korábbi analógiához visszatérve – olyan, mintha a számológép hibás gombjai mellé bekerülne a plusz és a mínusz egy gombja is: most már bármelyik szám előállítható.
Elméletből kísérletbe: a következő mérföldkő
Kihívást jelent, hogy a neglecton jelenleg még csak elméleti részecske, a természetben való megjelenésének körülményei ismeretlenek. Ugyanakkor nem példátlan, hogy elméleti jóslatokból valós felfedezések születnek; hasonló volt a mezonok esete is, amelyeket a szimmetriákból matematikailag már jóval felfedezésük előtt jeleztek. Lauda optimista, hogy a jelenlegi Ising-rendszerű kísérletekben egyszer csak előbukkanhatnak ezek a neglectonok is.
A szakmabeliek is komoly áttörésként tekintenek a publikált eredményekre, és izgatottan várják, hogy a neglecton gyakorlati megvalósítása mikor válik lehetővé. Egyesek szerint akár az Ising-rendszerek és környezetük közötti, egyelőre nem vizsgált kölcsönhatásokból is létrejöhet ez az újfajta anyon – talán csak néhány apró kísérleti trükk hiányzik a sikerhez.
Új távlatok a kvantumelmélet megértésében
Összességében elmondható, hogy a neglecton és a hozzá tartozó nem szemi-szimple matematikai keretrendszer nemcsak a kvantumszámítógépek univerzalitását hozhatja el, hanem új távlatokat is nyithat a kvantumelmélet alaposabb megértése előtt. Az eddig elfeledettnek hitt matematikai ötletek fényében lehetséges, hogy a kutatók még számos meglepetést tartogatnak a kvantumtechnológia jövőjét illetően.