Rózsaszín álom, valóságos kihívások
Lehet, hogy az ultra-nőies esztétika nem mindenkinek tetszik, a Barbie kinyitható telefon mégis lenyűgöző. A doboztól kezdve a cserélhető hátlapokig, a strasszköves matricákig és a Barbie-stílusú kezelőfelületig, igazi élvezet. A töltő és az akkumulátor is rózsaszín, bár ezek világosabb árnyalatúak, mint Mattel védjegyoltalom alatt álló Barbie rózsaszíne (Pantone 219). A telefon bekapcsolásakor is “Szia, Barbie!” üdvözléssel fogad, ami tökéletesen tükrözi a részletekre fordított figyelmet.
Digitális detox Barbie módra
A Barbie esztétika könnyedsége, legyen az Pantone 219 vagy bármely más árnyalat, ellentétben áll a telefon tényleges használatával. Az egyik HMD alapmodell alapján készült, és a KaiOS nevű operációs rendszert futtatja. A telefon alapvető kapcsolattartásra készült — üzenetküldés, hívások, emailek — és még egy webböngésző is megtalálható benne.
A HMD szerint a nosztalgikus dizájn és a korlátozott funkciók arra ösztönöznek, hogy kiszakadjunk a digitális világból, és a valóságban töltsünk több időt barátainkkal. A telefon menüjében található “Barbie tanácsok” is erre bátorítanak.
Az 1-es Barbie tipp például így szól: “Nem kell teljesen lemondanod az okostelefonról. Találj egyensúlyt az okostelefonod és a Barbie telefonod között.” A 6-os Barbie tipp, “Álomház™️ szabály” néven, arra ösztönöz, hogy “Hozz létre technológia-mentes zónákat a saját Álomházadban. Több hely a mókának!”
Elmélet és gyakorlat
Az ötlet, hogy a SIM kártyámat a Barbie telefonba helyezzem, és egy digitális méregtelenítő hétvégére vonuljak vissza barátaimmal, jól hangzott. De a valóság nem ilyen egyszerű. Próbáltál már Google jelszót beírni alfanumerikus billentyűzettel? Ismered a T9-ben található kapcsos zárójeleket? Ezeket mind megtanultam a Barbie telefon használata közben, és nem ajánlom senkinek. Az üzenetírás előrejelző szöveggel sokkal fárasztóbb, mint emlékeztem; ha rendszeresen használnám ezt a telefont, valószínűleg gyakrabban hívnék fel embereket.
Megvalósíthatatlan álmok és valós akadályok
A szöveges üzeneteken kívül más funkciók sem működtek megfelelően a telefonon. Sikerült szinkronizálnom a Google naptáramat, de az időpontjaim hibás napokon jelentek meg, és az okát nem tudom megérteni. A beépített FM rádió app nem érzékeli a 3,5 mm-es Jack csatlakozóba dugott vezetékes fülhallgatókat. A webböngésző fájdalmasan lassú, és nem jeleníti meg használható formában a modern weboldalakat.
A Barbie telefon kicsomagolásakor érzett örömöm lassan elhalványult. Még a telefon eleje is, amelynek nagy része tükörrel van borítva, kevésbé tűnt bájosnak, amikor megláttam rajta saját ujjlenyomataimat. Persze, a tükör lehet aranyos, mert beállíthatjuk magunkat a szelfikhez és megnézhetjük, van-e valami a fogaink között.
Önvizsgálat Barbie módra
Talán Barbie szeretné látni az arcát, miközben értesítéseket néz meg, de nekem nincs erre szükségem.
Mikor viszont kevésbé aranyos? Amikor az arcomat kell látnom minden alkalommal, amikor értesítéseket nézek. Ez egyfajta létezési dilemma, amellyel Barbie-nak nem kell szembesülnie, hiszen Barbie sminkje mindig tökéletes és állandóan huszonkét éves marad, vagy ilyesmi. Nem akarom látni az arcomat üzenetek olvasása közben, mondjuk négy eszpresszó után, egy keddi reggelen, korrektor nélkül a szemem alatt.
Barbie világa egy álomvilág. Sajnos az a világ is, amelyben a Barbie telefon lehetőséget ad a modern kapcsolattartás fáradalmai elől történő menekülésre, szintén csak álom. Igaz, hogy kicsit kiszakadhattam az okostelefonomból és mégis beszélgethettem a barátaimmal, de többnyire csak az ultra-kapcsolt eszköz használatából származó bosszúságokat cserélte le újabb kellemetlenségekkel.
Sajnos ez csak egy szép gyűjthető tárgy, amit időnként ki lehet venni a dobozból és játszadozni vele, de végül egy fiókban fog kikötni. Akárcsak egy baba.
