Vissza nem térő helyzet
Már régóta tudni lehet, hogy a Yosemite-völgy és környéke jégtakaróinak mérete változott az elmúlt 11 700 évben, az úgynevezett holocén időszakban. A szokatlanul meleg korai holocénben a gleccserek kisebbek lettek, majd növekedtek, mostanra viszont maroknyi hómezővé zsugorodtak, amelyek alig kapaszkodnak a meredek sziklákhoz. Soha nem volt azonban világos, hogy teljesen eltűntek-e valaha.
Kőbe írt múlt
A kutatók most négy visszahúzódó gleccser – Conness, Maclure, Lyell és Palisade – környékéről gyűjtöttek szikladarabokat és felszínre került ágyazatot Yosemite környékén. Ezekben a mintákban olyan szén- és berilliumizotópokat kerestek, amelyeket csak a kozmikus sugárzás hoz létre, ha a kő szabadon, jégmentesen áll. Az arányokból pontosan kiolvasható, mióta éri napfény a sziklákat.
A jövő már nem olyan jeges
Az elemzések kimutatták, hogy ezek a kőzetek 100 év és néhány ezer év közötti ideje vannak jég nélkül, de a gleccserek teljesen soha nem olvadtak el, még a legmelegebb időszakokban sem – kivéve talán a Lyell keleti részét, amely a mostaninál is kisebb lehetett.
Az eredmények aggasztóak: Kaliforniában az utóbbi időszakban a nyári hőmérséklet 2 Celsius-fokkal nőtt a 19. századi szinthez képest, ami nagyobb átalakulás, mint amit a holocén eddigi fázisaiban tapasztaltak. Mindez azt jelenti, hogy a jelenleg zajló, emberi eredetű klímaváltozás teljesen példátlan helyzetet teremt – mi lehetünk az elsők, akik a Sierra Nevada gleccserei nélkül nőnek fel.
