Tajvani csúcstechnológia: csak otthon
Az USA és Tajvan új kereskedelmi megállapodást kötött, amelynek célja, hogy a sziget félvezető-ellátási láncának 40%-át átvigyék Amerikába. Tajvan ígéretet tett 45 milliárd forintnyi hitel nyújtására saját chipipari cégeinek, hogy bővíthessék gyártókapacitásukat az Egyesült Államokban. Cserébe a legtöbb tajvani termékre az amerikai vám 20%-ról 15%-ra csökken, valamint bizonyos áruk – például gyógyszerek, repülőgép-alkatrészek és kritikus nyersanyagok – vámmentességet kapnak.
Ugyanis Tajpej rendkívül szigorúan őrzi, hogy a legfejlettebb technológia ne hagyja el a szigetet: a TSMC külföldi gyáraiban kizárólag legalább két generációval elmaradottabb (azaz az N-2 szabály szerint) technológiát alkalmazhatnak, mint Tajvanon. Jelenleg odahaza gyártják a legmodernebb, 2 nanométeres csipeket, míg az arizonai TSMC-gyárban csak nemrég kezdték el a 4 nanométeres gyártást – ide csak 2030-ra érhet el a csúcstechnológia.
Amitől Amerika tart, és amitől Tajvan megijedhet
Nem elhanyagolható tényező, hogy a tajvani félvezetőipar szakember-utánpótlása és gyártó- és ellátási lánca szinte máshol leképezhetetlen. A munkaerőhiány, a magasabb amerikai költségek és a tapasztalat hiánya már eddig is jelentősen lassította az USA-beli gyárak megnyitását. Emiatt a szilícium-pajzs legalább a 2020-as évek végéig megmarad, mondják elemzők, hiszen az ökoszisztéma nem telepíthető át egyik napról a másikra.
Ami történt, az alaposan felborította az eddigi elképzeléseket a globális félvezető-ellátás átrendezéséről: Tajvan továbbra is otthona marad a legfejlettebb csipek gyártásának, és az ipar vezetői (például a TSMC pénzügyi vezetője) világossá tették, hogy az igazi újdonságokat továbbra is csak hazai kutató-fejlesztő csapatok és gyártósorok vihetik sikerre.
Geopolitika: Kína figyel
A kínai külügyminisztérium pénteken ismét hangsúlyozta, hogy ellenzi bármilyen, Tajvan és más ország között – különösen diplomáciai kapcsolatban álló államokkal – kötött megállapodást, és az Egyesült Államokat az „egy Kína” alapelv betartására szólította fel. A tajvani kormányzati szakértők viszont világossá tették: ha minden jelentősebb kutató-fejlesztési tudás és kapacitás Amerikába vándorolna, az veszélybe sodorná a sziget gazdasági függetlenségét; ezért tervezik megerősíteni a védelem mellett a gazdaság sokszínűségét és újabb iparágak fejlődését.
Kié marad a jövő: a szilícium-pajzs vagy az amerikai gyárak?
A politikai szakértők szerint a chipgyártás nagy részének Amerikába költöztetése rendkívül nehézkes. Az USA jelenleg nem tudja utolérni Tajvant termelékenységben és technológiai szinten, így a chipek ellátása a jövőben is nagyrészt a szigeten marad. Az sem elhanyagolható, hogy egy esetleges kínai támadás világgazdasági katasztrófát hozna. Jelenleg Kína politikai-militáris szempontból inkább az amerikai katonai támogatás mértékét, mintsem a kereskedelmi alkukat figyeli.
Összességében Tajvan szilícium-pajzsa a következő években is megmarad – a valódi áttörés Amerikában legalább egy évtizednyi munka és befektetés nélkül lehetetlen.
