A japán fürj (Coturnix japonica) Ázsia sztyeppéin és rétjein él, főként Kínában, Indiában, Japánban, Koreában és Oroszországban, de Afrikában és Európa egy részén is megtalálható. Tápláléka főként fűmagokból, kisebb rovarokból és egyéb gerinctelenekből áll. Ez a kismadár, amelynek testtömege 100–300 gramm között mozog, akár már hathetes korában ivaréretté válik, és a tojók kivételes tojóteljesítményükről híresek. Emiatt gyakran tartják háziállatként is, főként húsáért és tojásaiért. Már a 11. században is fogságban tenyésztették, akkor még főként az éneke miatt.
Meringue-hab a szerelemhez
A japán fürjhímek különleges, meringue-szerű spermiumhabot képeznek párzáskor, amely jelentősen növeli a megtermékenyítés esélyét. Ezt az egyedi habot az 1950-es években fedezték fel, és azóta is kutatják. Az úgynevezett proktodeális mirigy termeli a kloákában (a kiválasztó- és ivarszervek közös üregében), ahol izomösszehúzódások okozzák a habos állagot. Ez a hab ejakulációkor egyesül az ondófolyadékkal és a spermiumokkal.
A hab funkciója
A hab elősegíti a spermiumok érését a nőstény ivarútjában, ahol akár 8–11 napig is tárolódhatnak a megtermékenyítés előtt. Emellett serkenti a spermiumok mozgékonyságát, és védi őket a baktériumoktól. Érdekesség, hogy 1990-ben a japán fürj volt az első madár, amelyet az űrben (Space) keltettek ki.
