Napenergiás szerverek az űrben
Érdemes kiemelni, hogy az űrbeli adatközpontok egyik legnagyobb előnye a folyamatos napenergia. Egyes tervek szerint a szerverek majd a Föld sötét és világos felei közötti, úgynevezett napszinkron pályán keringenének, ahol szinte állandó a napsütés, így jelentősen csökkenthető lenne a karbonlábnyom. Ezt a koncepciót követi például a Google Project Suncatcher, amely 2027-ben indítaná tesztelésre első, napenergiával működő, műholdas MI-chipekkel felszerelt flottáját. Hasonló megoldást fejleszt a Starcloud nevű startup, amely már feljuttatott egy 60 kilogrammos, NVIDIA H100-as GPU-val felszerelt műholdat, és 2035-re egy 5 gigawatt energiaigényű űradatközpontot vizionál.
A kínai Xingshidai műholdrendszer és az Európai Unió is hasonló projekteken dolgozik, így az MI-hez szükséges számítási kapacitás közelebb kerül az űrbe, mint valaha.
Nem minden fenékig napenergia
Az űrben üzemeltetett szerverek esetében azonban nem problémamentes a működés. A hardvereket meg kell védeni az erős sugárzástól, amely ellen vagy speciális burkolatokkal, vagy hibajavító szoftverekkel lehet védekezni. Emellett az űrben sincs örök hűvös – a szerverekből keletkező hőt hatalmas hűtőradiátorokkal kellene a vákuumba leadni, ami jelentős többletsúlyt jelent, és növeli a rakétánkénti indítási költséget. Egy szerver élettartama pedig mindössze 5–6 év, vagyis folyamatosan pótolni kell őket, ezzel további terheket róva a szektorra.
Míg a többször felhasználható rakéták csökkentették a kilövési árakat, a Google Project Suncatcher csapata szerint az igazán nagy adatközpontokhoz legalább nagyságrenddel csökkenteni kellene a jelenlegi, kilónkénti kb. 800 000 forintos költséget, mire mindez gazdaságilag is kifizetődő lesz.
Környezeti és csillagászati aggályok
Bár a Starcloud szerint egy napenergiás űradatközpont akár tízszer kevesebb szén-dioxidot bocsátana ki, mint egy földi, földgázzal működő szerverfarm, a legújabb kutatások szerint ez a kép csalóka lehet. Egy németországi egyetem számításai alapján a rakétaindításokból, illetve az űreszközök visszatéréséből keletkező szennyezés miatt az összkibocsátás akár sokszorosa is lehet a földi szerverekének – főleg az ózonréteget romboló vegyületek miatt.
A csillagászok számára újabb problémát jelentene a napszinkron pályán keringő, több kilométeres napelemmezők látványa, amelyek a hajnal és az alkony idején zavarhatják a földi megfigyeléseket. Emellett az űrszemét és a visszahulló törmelék is tovább növelheti az űr környezeti terhelését.
Még csak az ötletek szintjén
A legtöbb űradatközpont egyelőre csak formabontó prezentációkban és néhány prototípusban létezik. A fizikai alapok – folyamatos napsütés az űrben, egyre olcsóbb rakétaindítás – már adottak, de a környezeti, társadalmi és jogi kérdések továbbra is válaszra várnak. El kell dönteni, vajon valóban jó irány-e az MI energiaigényét az űrbe száműzni, vagy csak a problémát toljuk távolabb, a szem elől.
