Reionizáció: a köd eloszlása
Amikor az univerzum megszületett, csak semleges hidrogéngáz töltötte ki. Ezt az „őslevest” később a kialakuló csillagok és galaxisok ultraibolya sugárzása „ionizálta”: vagyis a gáz atomjai elvesztették elektronjaikat, és a gáz köde halványulni kezdett. A frissen azonosított kisméretű galaxisok – úgynevezett csillagrobbanásos (starburst) galaxisok – különösen jó eséllyel járultak hozzá ehhez az átalakuláshoz, mivel kevesebb semleges hidrogén vette őket körül, így az ionizáló fény könnyebben kiszökhetett.
Pandora-halmaz: időkapszula az első milliárd évből
A kutatók az Abell 2744, vagyis a Pandora-halmaz nevű galaxishalmazról készült JWST-felvételeket tanulmányozták. A halmaz hatalmas tömege kifinomult „gravitációs lencseként” felnagyítja a mögötte lévő, alig 0,8 milliárd éves apró galaxisokat. A szakértők olyan fényt kerestek, amelyet oxigénatomok bocsátanak ki, miután elvesztették két elektronjukat – ez egyértelmű jele a rendkívül intenzív ultraibolya sugárzásnak. Az ilyen galaxisok egykor a Tejútrendszer tömegének csupán ezred- vagy tízezredrészével bírtak, napjainkban csupán a galaxisok egy százaléka hasonlít hozzájuk.
Kicsik, de UV-bombák
A csapat összesen 83 apró, csillagképződési hullámban lévő galaxist azonosított. Egyetlen Tejútrendszer tömegét több ezertől akár kétszázezerig terjedő számú ilyen galaxisból lehetne csak összegyúrni. Mégis: ezek az apró galaxisok összesen olyan mennyiségű ultraibolya fényt bocsáthattak ki, amely önmagában elegendő lehetett az univerzum ködös hidrogénjének reionizálásához. A kutatás tízszer érzékenyebb volt minden korábbinál, és bizonyítja: ezek a mini galaxisok lehettek a világegyetem nagy átalakításának főszereplői.
