MI-mikrolencsével a láthatatlan nyomában
A bolygó létezését gravitációs mikrolencse-hatással sikerült kimutatni. Ez a ritka jelenség akkor következik be, amikor egy bolygó gravitációja elgörbíti a téridőt, így lencseként nagyítja fel egy háttércsillag fényét – hirtelen felfénylést okozva. Ez a módszer Einstein általános relativitáselméletén alapul: a gravitáció nem rejtett erő, hanem a téridő görbülete, melyet az anyag és energia jelenléte alakít ki.
A mikrolencse-módszer különlegessége, hogy olyan égitesteket is kimutat, amelyeket semmilyen más módszerrel nem lehet közvetlenül megfigyelni. Egy csillagász szavaival: nagyon hasonlít ahhoz, amikor csak egy repülő madár árnyékát látjuk, de ebből mégis következtethetünk a madár típusára és távolságára is.
Mit árul el egy magányos óriás?
Az AT2021uey b jelenlétét először 2021-ben fedezte fel a Gaia űrtávcső – egy rövid fényességnövekedés jelezte a bolygót. Ezt követően a vilniusi Molėtai Csillagászati Obszervatórium részletes megfigyelései alapján a bolygó tömegét a Jupiter tömegének 1,3-szorosára becsülték, csillaga pedig a Naphoz képest csak feleannyi hőt bocsát ki. A bolygó a Föld–Nap távolság négyszeresénél is távolabb kering saját csillagától.
Ez a felfedezés arra utal, hogy bolygók nemcsak a galaxis gazdag, nehéz elemekben bővelkedő középpontjában születhetnek, hanem a peremvidékek szegényes környezetében is, ahol elméletileg ritkábban alakulhatnának ki ilyen óriások. Az elmúlt három évtizedben a bolygórendszerek sokfélesége alapjaiban írta át a bolygókeletkezésről alkotott elképzeléseinket, és úgy tűnik, hogy a galaxis váratlan zugaiban is izgalmas meglepetések várhatnak még ránk.
