Biztonsági kulcsszerep és csúszások
Az ULA jelentőségét persze nem csupán az határozza meg, mennyit lőnek fel – elsődleges partnereik között szerepel az Amazon Kuiper és a Space Force, amelyek együttesen a megrendeléseik 90 százalékát adják. Ezáltal az ULA felelős az USA legismertebb nemzetbiztonsági és katonai műholdjainak pályára állításáért, amelyek között hírszerzési, navigációs és kommunikációs egységek is sorakoznak. További kontraszt: a SpaceX idén már 151 kilövést hajtott végre a Falcon 9 rakétáival, ebből hat a Space Force részére történt.
A Vulcan rakéta ugyan tavaly januárban teljesítette első útját, de hamar akadályokba ütközött. A Pentagon már 2024 májusában aggódott a Vulcan bevethetősége kapcsán: Frank Calvelli, az amerikai légierő űrbeszerzési titkára azóta is többször jelezte, hogy a rakéta késlekedése miatt katonai műholdak várakoznak kilövésre. Másfelől a legmodernebb technológiák sem mindig képesek tartani a lépést az igényekkel.
A Vulcan nehézkes indulásai
A Vulcan lassú felfutását részben technikai nehézségek okozták. Egy 2024 októberi tesztrepülés során például az egyik szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétát gyártási hiba érte, ami csak utólag derült ki, miután kielemezték a repülési adatokat. Emiatt az ULA megkezdte az elhasznált rakétaköpenyek összegyűjtését az Atlanti-óceánból, hogy alaposabb ellenőrzéseket végezhessenek rajtuk. Mégis, a Vulcan többi hardvere azóta is készen áll Cape Canaveralben, ami rávilágít: a rakéták elkészültek, de az indításokat további ellenőrzések hátráltatják.
A következő két nagyszabású katonai küldetés, amelyek Vulcannal indulnak, 2026-ban várhatók. Ezek során geoszinkron pályán keringő GSSAP műholdakat, illetve GPS navigációs műholdat juttatnak majd a világűrbe. Az ilyen típusú katonai szállítmány az amerikai hadsereg legféltettebb technológiái közé tartozik – a pontos és biztonságos kilövés ezért kulcsfontosságú.
Amazon Kuiper: rohamtempóban az űr-internetért
A Vulcan mellett az ULA másik fő partnere az Amazon Kuiper-hálózat, amely több mint 3200 műhold beüzemelésével világszintű szélessávú hozzáférést ígér – ezzel közvetlen konkurenciát teremt a SpaceX Starlink szolgáltatásának. Ehhez eddig 153 műholdat lőttek fel, de a következő rakétaindítás, amely 27 darab internetműholdat visz majd Atlas V-vel, már decemberre várható. Sőt, a Kuiper első európai Ariane-6 indítása is a küszöbön áll.
Emiatt az ULA portfóliója szépen bővül, habár a Vulcan rakétával kötött 38 indítási szerződés egyelőre inkább a jövő záloga, nem a jelen valósága.
Miért húzódik minden?
A Vulcan nem a világ első újgenerációs hordozórakétája, amelynél döcög a kezdeti lendület. A SpaceX Falcon 9, illetve az Atlas V is csak 28 hónappal az első indításuk után érték el negyedik repülésüket, így a Vulcan jelenlegi tempója nem példátlan. Mégis, a várakozások magasabbak: az ULA célja, hogy kéthavi átlagindítási sebességhez közelítsenek, ami viszont csak nagyobb összeszerelőkapacitással és több kilövőállással lesz lehetséges.
Míg a Space Force és az Amazon Kuiper elköteleződése stabil megrendelést jelentene, a gyakorlatban a Vulcan szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétáinak minőségi problémái, a katonai műholdak előkészítettsége vagy akár logisztikai fennakadások mind hozzájárulnak a mostani csúszásokhoz.
A közeljövő kilátásai
Bár az ULA most modernizálja a Vulcan összeszerelőüzemét és új mobil indítóplatformot épít Cape Canaveralben, idén aligha lesz több Vulcan-kilövés. A mostani lassú rajt tehát nem egyedi a rakéták világában, és hosszabb távon a vállalat tartós piacvezető pozíciót is elérhet – de 2025-ös éve minden előzetes optimizmus ellenére csalódást jelent a Vulcan számára.
Mégis, ha végre gördülékenyebben működik majd a Vulcan-program, az ULA könnyen fordíthat nagyot: a várakozások szerint 2026-ban már tényleg nagyüzem indulhat az amerikai nemzetbiztonság és a magánűripar legfontosabb szereplőjénél.
