Az újrazöldített Kína: fogy a víz, nő az erdő

Érdemes megérteni, hogy Kína az elmúlt évtizedekben óriási mértékben fásított, és ennek nem várt mellékhatásaként teljesen átrendeződött az ország vízkészlet-eloszlása. A 2001 és 2020 közötti intenzív zöldítési programok következtében az édesvíz mennyisége jelentősen lecsökkent az ország keleti monszunövezetének és északnyugati száraz vidékének jelentős részén, amelyek együtt Kína területének 74%-át fedik le. Ugyanakkor a Tibeti-fennsíkon nőtt a víztöbblet, miközben a természetes vízkörforgás komoly változásokon ment keresztül.

Óriási fásítás, váratlan következmények

Érdemes ránézni, pontosan mit is vezettek be: a világ legnagyobb fásítási akciója, az 1978-ban indult Nagy Zöld Fal (Great Green Wall) 1949 óta 10%-ról 24%-ra növelte az erdősültséget, vagyis Kínában ma már akkora az erdőterület, mint egész Algéria. 2023-ban már bejelentették, hogy a legnagyobb sivatagot teljesen körbeültették növényzettel, és tovább folytatják a telepítéseket a sivatagosodás megfékezéséért. A Gabona a zöldért program (Grain for Green) és a Természetes erdők védelme program (Natural Forest Protection Program) ráadásul több százezer gazdának adott pénzügyi ösztönzőt, hogy termőföldjeiket erdővé vagy gyeppé alakítsák, illetve betiltották a fakitermelést az őserdőkben.

Mindezek dacára a helyzet összetett: az ilyen léptékű fásítás miatt az úgynevezett evapotranszspiráció – az a folyamat, amikor a talajból és a növényekből víz párolog a légkörbe – jelentősen megnőtt, különösen ott, ahol erdők létesültek, hiszen a fák mélyre nyúló gyökereikkel száraz időben is elérik a talajvizet. Ugyanakkor az így feljutó vízpára sok esetben máshol, jellemzően a Tibeti-fennsíkon csapódik ki, így egyes régiókban, különösen keleten és északnyugaton, épp kevesebb lett az emberi és ökológiai célokra hasznosítható víz.

Vízgazdálkodási kihívások és globális tanulságok

A kutatók eredményei szerint az elpárolgó víz jelentős részét a szél messzire viszi, így a helyi vízciklusban a csapadék nem tér vissza oda, ahonnan elindult: ezért fordul elő, hogy egyes térségekben hiába zöldül a felszín, a talajvíz és a folyók szintje csökken. Ez Kínában különösen érzékeny ügy, hiszen az ország vízkészletének mindössze 20%-a jut a vízszegény északra, ahol azonban a lakosság közel fele él, ráadásul a megművelhető földek 60%-a is ide esik.

Ennek nyomán a kormány különféle megoldásokkal próbálja orvosolni a vízhiányt, de a kutatók szerint ezek kudarcra vannak ítélve, ha nem veszik figyelembe a nagyléptékű zöldítések által megváltoztatott vízáramlást. Mindez figyelmeztetés a világ többi részének is: mielőtt fásítási programba kezdenek, nemcsak az erdőtelepítések közvetlen ökológiai előnyeire, hanem a helyi vízkörforgás drasztikus átalakulására is érdemes odafigyelni.

2025, adminboss, www.livescience.com alapján