Mi is az a csillagközi objektum?
Csillagközi objektumnak (röviden ISO-nak) nevezünk minden olyan égitestet, például aszteroidát vagy üstököst, amely kívülről, azaz a Nap gravitációs befolyásán túlról érkezik. Jelenleg azonban még nincs kiépített rendszerünk ezek felderítésére, így eddig mindössze három ilyet sikerült megerősíteni: az 1I/ʻOumuamuát 2017-ben, a 2I/Borisovot 2019-ben, most pedig a 3I/ATLASt. Volt már egy gyanús eset 2014-ben is, amikor egy vélhetően csillagközi meteorit csapódott a Csendes-óceánba, de ezt ma is vitatják.
Hogyan találtak rá a 3I/ATLAS-ra?
A 3I/ATLAS először az ATLAS rendszer (Asteroid Terrestrial-impact Last Alert System) kameráinak képein bukkant fel; ezek Hawaiin, Chilében és Dél-Afrikában pásztázzák az eget. A június 25. és 29. között készült felvételeken azonosították, először még A11pl3Z néven. Már a felfedezés napján feltűnt kiugró sebessége és szokatlan röppályája, majd néhány órán belül kiderült, hogy valóban egy újabb csillagközi jövevénnyel van dolgunk. Több mint 40 kutató együtt dolgozott, hogy megerősítsék a felfedezést.
Mit tudunk a 3I/ATLAS-ról?
Eleinte aszteroidának tűnt, de a további megfigyelések alapján üstökösökre jellemző jegyeket mutatott: körülötte fényes gáz- és jégfelhő, azaz kóma volt, illetve hosszú csóva húzódott utána. Ezért a csillagászok az új üstökös C/2025 N1 (ATLAS) nevet is javasolták.
A mérete is figyelemre méltó: a becslések szerint az üstökösmag a kómával együtt körülbelül 24 km átmérőjű lehet, vagyis jóval nagyobb, mint az előző két csillagközi objektum, amelyek mind kisebbek voltak 1,6 km-nél. Ezen kívül gyorsabb is, és a pályája egyenesebb, mint Borisové vagy az ʻOumuamuáé.
Az előző két példány (ʻOumuamua és Borisov) látszólag szemből közelítette meg a Napot, a 3I/ATLAS viszont “oldalról”, vagyis merőlegesen szeli át a Nap pályáját.
Veszélyt jelent ránk a 3I/ATLAS?
Felfedezésekor 4,5 csillagászati egységre (AU; 1 AU ≈ 150 millió km) volt a Naptól. Október 30-án lesz napközelben, ekkor 1,5 AU-ra közelíti meg a Napot; a Mars mellett 0,4 AU-ra halad el. Földünkhöz a legközelebb decemberben lesz, de ekkor is legalább 1,6 AU, vagyis legalább 240 millió km-re lesz tőlünk. A NASA szerint nincs ok aggodalomra, a 3I/ATLAS nem jelent veszélyt.
Jelenleg még nem figyelhető meg amatőrcsillagász távcsövekkel, de ahogy napközelséghez ér, várhatóan fényesedni fog, így a következő hónapokban valószínűleg észlelhető lesz.
Honnan érkezett a 3I/ATLAS?
A kutatók gőzerővel próbálják meghatározni pontos eredetét. Egy friss tanulmány szerint a 3I/ATLAS valószínűleg a Tejútrendszerünk úgynevezett “vastag lemezéből” érkezett, amely galaxisunk csillagainak mintegy kétharmadát tartalmazza. Egyelőre azonban nem lehet konkrétabb csillagrendszert vagy kort hozzárendelni; az is elképzelhető, hogy már milliárd éve sodródik az űrben, mielőtt betért volna hozzánk.
2023 közepe óta a Neptunusz pályáján belül lehetett, és várhatóan 2028-ban hagyja el ismét Naprendszerünk térségét. Egy-egy ilyen csillagközi objektumnak akár évtizedek is kellenek ahhoz, hogy teljesen áthaladjon a naprendszeren.
Lehet, hogy egy idegen űrszonda?
Amikor 2017-ben felfedezték az ʻOumuamuát, voltak szakértők, akik idegen technológiát feltételeztek mögötte – főként szokatlan viselkedése miatt. A mostani 3I/ATLAS azonban minden tekintetben “normális” üstökösként viselkedik, így komolyabban nem merültek fel ilyen elméletek. Ennek ellenére néhány kutató most is vizsgálja az objektumot, hátha valamilyen szokatlan – például gravitációs erőkön túlmutató – gyorsulást tapasztalnak.
Lehetséges lenne meglátogatni a 3I/ATLAS-t?
Korábban már sikeresen szállt le MI-vezérelt űrszonda például a Bennu nevű aszteroidára is, sőt, onnan mintát is hozott vissza a NASA (az akcióról a magyar cím: “Őslénytani küldetés: Bennu aszteroida” – angolul: “Mission to Bennu”). Bár voltak ötletek arra, miként lehetne egy csillagközi objektumot meglátogatni, jelenleg nincs se alkalmas küldetés, se finanszírozás, így a 3I/ATLAS felkeresése egyelőre csak elméleti lehetőség marad.
Mikor várható újabb csillagközi látogató?
A csillagászok szerint sokkal gyakrabban lépnek be ilyen “űrvándorok” a Naprendszerbe, mint ahányszor észrevesszük őket – csak éppen nem látjuk őket. Az újabb automatizált távcsőrendszerek, például a Vera Rubin Obszervatórium már segítik ezt a keresést, így a várakozások szerint mostantól egyre gyakrabban csíphetünk el ilyen objektumokat. Szakértők szerint akár évente, vagy kétévente is észlelhetünk újabb csillagközi vándorokat. Minden ilyen vándor afféle “szomszéd galaxis fájáról hullott gyümölcs”, amely közelebb visz más bolygórendszerek világának megismeréséhez.
