Fiatal csillagok körül kavicstömegek
A DG Tau és a HL Tau nevű csillagok 450 fényévnyire találhatók, korongjaikból most egészen a Neptunusz pályájáig sikerült felfedezni azokat a kavicsokat, amelyekből akár egész Naprendszerek épülhetnek fel. Ezek a korongok már most hatalmas mennyiségű szilárd anyagot tartalmaznak, vagyis akár a miénknél nagyobb bolygórendszerek is kialakulhatnak bennük.
A PEBBLeS projekt és az e-MERLIN
A felvételeket a PEBBLeS projekt keretében készítették, amely bolygóépítő anyagok után kutat sok csillag körül. Ehhez az Egyesült Királyságban működő e-MERLIN rádiótávcső-hálózatot használják, amely hét antennából áll, és 217 kilométeren keresztül gyors optikai kábelekkel kötötték össze. Jelenleg ez az egyetlen olyan rádiótávcső, amellyel kellő felbontással és érzékenységgel vizsgálhatók ezek az ősi por- és gázkorongok.
Kavicsok mélyén rejtőző bolygókezdemények
Az 1990-es évektől kezdve a csillagászok már tudják, hogy fiatal csillagokat gáz- és porfelhők ölelnek körül, ám a kavicssá összeálló szemcsék – amelyekből a bolygók keletkeznek – kimutatása eddig jóval nehezebb volt. A kisebb porszemeket könnyen észlelhetik optikai, infravörös vagy rádióinterferométerekkel, de ahogy ezek centiméteres kavicsokká állnak össze és sűrűsödnek, azonosításuk már csak speciális, 4 cm hullámhosszú rádióméréssel lehetséges.
Út a bolygógyárak megismeréséhez
A DG Tau korongjáról készült friss e-MERLIN képeken jól látható, hogy a bolygókezdemények már eljutottak a Neptunusz pályájának távolságáig, ami megerősíti az új bolygók keletkezésének helyét és idejét. Hasonló eredményeket hoztak a HL Tau körüli kavicsok is. Ezek az eredmények előrevetítik, mire lesz képes a következő évtizedben a Négyzetkilométeres Rádióteleszkóp (Square Kilometre Array, SKA) Dél-Afrikában és Ausztráliában, amely még nagyobb érzékenységgel térképezi majd fel a bolygógyárakat az egész galaxisban. Az SKA első tudományos mérései 2031-ben kezdődnek, célja pedig százával vizsgálni, hogyan születnek az új bolygók a világegyetemben.
