Elfeledett apróságok a híres Morrisonban
Az Egyesült Államok nyugati részén elterülő Morrison-formáció olyan legendás óriásokat adott a világnak, mint a hatalmas növényevő sauropodák és a félelmetes ragadozó theropodák. Azonban a régészek figyelmének középpontjában főként ezek a gigászok álltak, így a kisebb, növényevő dinoszauruszok gyakran észrevétlenek maradtak.
Az Enigmacursor mollyborthwickae éppen egy ilyen elfeledett csoporthoz tartozik. A kutatók remélik, hogy felfedezése végre fényt vet ezekre a kicsi állatokra, és ösztönzi további új fajok előkerülését is.
A „titokzatos futó” élete
Az Enigmacursor története a késő jura időszak (150–145 millió évvel ezelőtt) végén kezdődött. Akkoriban a Morrison még kiterjedt folyó- és árterület volt, ahol hatalmas sauropodák vándoroltak, miközben húsevő theropodák portyáztak a vízpartokon. Ebben az ősi ökoszisztémában próbált láthatatlan maradni az Enigmacursor és társai, hogy kikerüljék a ragadozókat.
Megnyúlt lábai villámgyors, menekülésre kész életmódot sejtetnek – innen ered neve is: Enigmacursor, vagyis titokzatos futó (Enigmacursor). Kicsi termetével (körülbelül egy méteres hosszal) gyorsan eltűnhetett a veszély elől. A mollyborthwickae fajnév Molly Borthwicket tiszteli, akinek nagyvonalú adománya tette lehetővé a csontváz megvásárlását és londoni kiállítását.
Az állat vélhetően még nem érte el teljes kifejlettségét: gerinccsigolyái felső részének (neurális ívek) összeolvadását – ami az egyed öregedésével történik – alig lehetett megfigyelni. Mivel a leletegyüttes egy korábbi, nem megfelelő preparálás miatt hiányosnak tűnik, a paleontológusok sem mindenben biztosak.
Az elhullás pontos okára nincs bizonyíték – sem betegség, sem sérülés nyomai nem láthatók a csontokon. Annyi biztos: az Enigmacursor maradványai a Morrison-formáció üledékeiben várták ki a 21. századi felismerést.
Hamis dinoszauruszfajtól a tudományos áttörésig
A leletek 2021–2022 között kerültek elő, majd kereskedelmi forgalomba – az eladók eredetileg a Nanosaurus nevét használták. Ez egy homályosan ismert, az 1870-es években elnevezett dinoszaurusz, amely leginkább elmosódott csontmaradványok alapján lett feljegyezve.
A múzeum paleontológusai – köztük Susannah Maidment és Paul Barrett – ezért utánajártak, valójában mi is volt ez a titokzatos állat. Rájöttek: a Nanosaurus csontjai annyira hiányosak és rosszul konzerváltak, hogy tudományos szempontból alig értékelhetők, ráadásul alapvető jellemzőik sem egyediek már. Manapság már százával ismerünk kis testű dinoszauruszokat világszerte – kiderült, hogy ezek alapján nincs értelme a Nanosaurus nevet fenntartani. Így született meg az Enigmacursor mollyborthwickae elnevezés.
A Nanosaurus néhány töredékes maradványa továbbra is értékes lehet: amit még sikerül azonosítani, az bizonyítja, hogy ezek különböznek az Enigmacursortól. Ez megnyitja az utat további apró dinoszauruszfajok leírása előtt.
Miért fontos ez a kutatás?
A világ számos múzeumában rejtőznek még jól konzervált, ám névtelen kis dinoszaurusz csontvázak, amelyek akár új fajokat is jelenthetnek. A kutatókat izgatja a gondolat, hogy ezek között újabb rejtélyekre derülhet fény.
A taxonómiai (rendszertani) munka sokszor háttérbe szorultnak, kevésbé fontosnak tűnhet, pedig az egész paleontológia erre épül. További támogatásra és forrásokra van szükség, hogy ez az alapvető tudományos tevékenység ne rekedjen meg – nélküle ugyanis nem érthetjük meg, hogyan alakult ki az élet a Földön.
Ennek a felfedezésnek köszönhetően most már Londonban is szembenézhetünk a múlt egyik leggyorsabb rejtélyével.
