Régi ötlet, új köntösben
Luiz Inácio Lula da Silva brazil elnök szerint a Trópusi Erdőkért Alap (TFFF) azért innovatív, mert befektetési alapként működik, nem egyszerű adománygyűjtésként. Elvileg így magánbefektetőket is meghódít, miközben kevésbé függ a politikai ciklusok szeszélyeitől. Az ilyen típusú, magánszektort is bevonó éghajlatvédelmi finanszírozás ötlete régóta ismert, sőt, hosszú évek próbálkozásai után sem sikerült eddig kellő mennyiségű magánpénzt mozgósítani.
Az okok egyszerűek: az ilyen projektek jelentős része egyáltalán nem nyereséges. Ha bevételt vársz, többet hoz kiirtani az erdőt, és a helyén mezőgazdaságot vagy fakitermelést folytatni, mintha békén hagynád. Ez eleve lökést ad a pusztításnak is.
Hogyan működik az alap?
A TFFF alapötlete, hogy inkább alapítványi tőke, mint közvetlen támogatások rendszere. A cél első körben 9 ezermilliárd forintnyi „szponzori tőkét” összegyűjteni kormányoktól és segélyszervezetektől. Brazília 360 milliárd forintot, Norvégia pedig közel 1 ezermilliárdot ígért. Az alap további 36 ezermilliárd forintnyi kötvényt dobna piacra magánbefektetőknek. Az így összegyűlt, összesen 45 ezermilliárd forintot pénzpiaci befektetésekre fordítanák – a megtérülésből pedig a részt vevő országok hektáronként körülbelül 1 480 forintot kapnának a megőrzött erdőterület után, levonva az elvesztett erdőért járó büntetést.
Az ötlet szerint így a befektetők érdekei elválaszthatók a tényleges természetvédelmi eredményektől, ami előnyösebb lehet számukra. De a folytatás még ennél is izgalmasabb.
Előző próbálkozások – és a kudarc okai
Az 1990-es években a Világbank Globális Környezetvédelmi Alapja már tesztelte ezt a modellt Bhutánban, majd Ugandában, Mexikóban, Peruban, Brazíliában, Lengyelországban, Szlovákiában és Ukrajnában is. Akkor is az volt az érvelés, hogy magánpénzek nélkül nem lehet hosszú távra tervezni a természetvédelem finanszírozását.
A legérdekesebb rész még csak ezután jön: a gyakorlatban rendre alacsonyabb volt a hozam, mint amire számítottak, az így összegyűjtött pénz jórészt lekötve pihent, miközben az aktuális természetvédelmi projektek csak a maradékból gazdálkodhattak. Új projektek indításánál különösen nehéz volt a kezdeti költségeket fedezni, például Bhutánban végül plusz támogatást kellett kérniük. Sőt, a TFFF-nek is kihívást jelenthet, ha közösségi földet kellene visszaadni őslakosoknak.
Veszélyek és kritikák
Az alap elsőbbséget ad a befektetőknek: ha a pénzpiac nem hoz eleget, a részt vevő országok kevesebb támogatást kapnak. Így a befektetők megnyugtatása könnyen a természetvédelem rovására mehet. Ráadásul több amazonasi, afrikai és ázsiai őslakos csoport már most visszautasította az alapot, mondván: az erdőből csak árucikk lesz, miközben nevetségesen kevés pénz jut a közösségeiknek felülről vezérelten.
Felmerülnek nagyobb kérdések is: ha a magánpénzek bevonása csak úgy lehetséges, hogy közben gyengülnek a klímavédelmi célok, akkor talán tényleg nincs más út, mint a jelentősen megnövelt állami források és a komolyabb újraelosztás. A gazdag államoknak, cégeknek, magánszemélyeknek jobban ki kell venniük a részüket annak a válságnak az enyhítéséből, amelyet főleg ők okoztak.
Aktivisták és kutatók már régóta javasolnak alternatívákat: a katonai kiadásokra szánt globális források egy részének klímavédelemre terelését, vállalati reformokat, sőt adósságelengedést a legsérülékenyebb országoknak. A TFFF határai világossá teszik: ezeket a lehetőségeket nem lehet már félvállról venni.
