
Miért nem elég a BMI önmagában?
Az elhízást régóta a BMI (testtömegindex) alapján ítélik meg, amely csak testsúlyból és magasságból számol. Ám a BMI nem mutatja meg, hol rakódik le a zsír a testen. Más mérések, például a derékbőség, a derék–magasság arány vagy a derék–csípő arány jobban jelzik a hasi zsírfelhalmozódást, ami komolyabb betegségekhez vezethet. Az új rendszer két fő csoportot különböztet meg. Akinek magas a BMI-je, és legalább egy további kedvezőtlen mérőszáma is van, az ún. BMI-plusz-antropometriai elhízott. De azok is bekerülnek, akik normál BMI mellett két kedvezőtlen adattal rendelkeznek; ők a csak antropometriai elhízottak. Mindkét esetben tovább bont a rendszer preklinikai és klinikai elhízási állapotokra is, attól függően, megjelent-e már valamilyen szervi károsodás vagy fizikai panasz.
Korábban nem látott egészségi kockázatok
Nem kizárt, hogy a frissen besorolt csoportok magasabb egészségügyi kockázattal élnek. Náluk gyakoribb a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek, és a halálozás is emelkedett arányban fordul elő, még akkor is, ha a klasszikus BMI alapján nem lennének elhízottnak mondhatók. A klinikai elhízásban érintettek aránya ebben a csoportban is közel ugyanolyan magas, mint a BMI-plusz-antropometriai elhízottaknál.
Mi várható a kezelések és kutatások terén?
A kutatók szerint elengedhetetlen új vizsgálatok indítása, hogy rájöjjenek, miért alakul ki a csak antropometriai elhízás, illetve hogy számukra mely terápiák hatásosak. Már fejlesztettek testzsírcsökkentő stratégiát, amelynek hatékonyságát most erre az újonnan azonosított csoportra is tesztelik majd. A testösszetétel fontossága nem kérdés többé: a kilók önmagukban nem mondanak el mindent, az egészségi kockázatokat a zsír elhelyezkedése is nagyban befolyásolja.
