Drága gyógyszer, kevesen engedhetik meg maguknak
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a gyógyszer ára évi körülbelül 800 ezer forint (már a minimum dózis esetén is), amit sokan nem tudnak megfizetni. A kutatás szerint a 18-29 évesek 48%-kal nagyobb eséllyel hagyják abba a kezelést egy éven belül, mint a 45-59 évesek, és a szegényebb körzetben élők is 14%-kal hajlamosabbak a leállásra. Ez azt sugallja, hogy a magas költség komoly akadály a hosszú távú alkalmazásban, tovább növelve az egészségi egyenlőtlenségeket, hiszen az elhízás egyébként is erősebben sújtja a társadalmilag hátrányos helyzetű csoportokat.
Mellékhatások, betegségek: sokan nem bírják
A vizsgálat szerint azok, akik a kezelés előtt már szedtek gyomor-bélrendszeri gyógyszert, 9%-kal, a pszichiátriai gyógyszert szedők pedig 12%-kal nagyobb eséllyel hagyják félbe a semaglutidot. Leginkább azonban a több krónikus betegséggel élők – például a szív- és érrendszeri vagy más krónikus betegségben szenvedők – esetében magasabb a mellékhatások miatti leállás esélye (körülbelül 10%-os növekedés). Férfiaknál szintén 12%-kal nagyobb a kezelés felfüggesztésének valószínűsége, ami részben azzal magyarázható, hogy nőknél a GLP-1 agonisták hatékonyabban támogatják a fogyást.
Még mindig kevés az adat
A vizsgálat a dán egészségügyi regisztrációs adatbázisok alapján 77 310 első alkalommal semaglutidot használó felnőttet vont be, akik közül egy év után már csak kevesebb mint a fele folytatta a kezelést. A legtöbben 3, 6 vagy 9 hónap után adják fel (18%, 31%, 42%). Ez arra utal, hogy a jelenlegi formában a semaglutid ritkán nyújt hosszú távú megoldást az elhízás kezelésére, különösen a gyakori mellékhatások és a jelentős költségek miatt.
Tanulságok és kihívások
A kutatás egyik fontos tanulsága, hogy sikeres fogyókúrát tartósan csak azok tudnak elérni ezzel a gyógyszerrel, akik képesek hosszú távon szedni – erre azonban sokan anyagi okokból vagy kellemetlen mellékhatások miatt nem képesek. A kezelés abbahagyását követően a testsúly általában visszatér. Fontos hangsúlyozni, hogy a vizsgálatnak voltak korlátai: például nem tudták pontosan mérni a BMI-t, sem azt, hogy mennyi súlyt adtak le a résztvevők, illetve egyéni jövedelmi adatokat sem rögzítettek. Előfordulhat, hogy a gyenge vagy enyhe mellékhatásokat alulbecsülték.
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a félbehagyott kezelésekkel az elhízás elleni „új csodafegyver” is gyorsan kifulladhat, ha az egészségügy nem támogatja a rászorulókat, vagy ha nem fejlesztenek elviselhetőbb mellékhatású szert.
