Az exobolygók sokszínűsége
Nincs két egyforma exobolygó: mindegyik más-más kémiai felépítésű, és eltérő körülmények uralkodnak rajtuk. Ezek vizsgálata ma már a James Webb-űrteleszkóp (James Webb Space Telescope) révén sokkal alaposabb lehet; az obszervatórium idejének negyedét exobolygók elemzésére fordítja. Főleg a bolygók légkörét tanulmányozzák, így igyekeznek kideríteni, lehetséges-e élet és van-e légkör az adott planétán. A Webb most egy új kutatási kampányt indított, amelynek célja, hogy a hűvösebb vörös törpecsillagok lakható zónájában lévő bolygók légkörét vizsgálja tizenkét kiválasztott exobolygón.
A leghajmeresztőbb felfedezések
Feltárták az eddigi egyik legkülönösebb exobolygót is: a BD+05 4868 Ab egy 140 fényévre fekvő csillag körül kering a Pegazus csillagképben, testének mérete a Merkúréval egyezik meg, és mindössze 30,5 óránként kerüli meg napját. Hőmérséklete eléri az 1650 °C-ot, és minden egyes körrel egy Mount Everest-nyi anyagot veszít, amiből lélegzetelállító, több mint 8 millió kilométeres porfarok formálódik. A kutatók a Webb segítségével tervezik megvizsgálni, pontosan miből áll ez a hatalmas farok.
Az emberiséghez legközelebbi, Föld-méretű bolygó, a Proxima b sajnos nem kedvező az élet számára. Bár a folyékony víz zónájában található, csillaga, a Proxima Centauri túlzottan heves űridőjárást produkál: közel 500 erőteljes napkitörést is megfigyeltek, amelyek minden bizonnyal kifújták a bolygó légkörét.
A WASP-127b nevű gázóriás hihetetlen szelektől szenved: egyenlítője körül óránként 33 000 kilométeres, vagyis 19-szer gyorsabb szelek fújnak, mint a Naprendszerben valaha tapasztalt legvadabb viharok, közben vízgőz, szén-dioxid és drasztikus hőmérséklet-különbségek figyelhetők meg.
Remény az életre – és új bolygóvadász technikák
A K2-18b bolygó újra reményt adott: egyes kutatók szerint hidrogénben gazdag légköre alatt globális óceán húzódik meg, és a bolygón kimutatott dimetil-szulfid vagy rokon gázok földi körülmények között élőlényekhez köthetők. Azonban az újdonság bejelentése heves vitákat váltott ki a tudóstársadalomban: sokan túl merésznek tartották azt a felvetést, hogy a kutatócsoport szinte életet talált volna.
Közben új bolygóvadász technika is bemutatkozott: az Európai Űrügynökség a Gaia-4b felfedezésével bizonyította, hogy képes akár a Jupiter tömegének tizenkétszeresével rendelkező, 244 fényévre lévő óriásbolygókat is azonosítani. Eközben a Webb közvetlenül is lefényképezett két fiatal gázóriást: az YSES-1b és YSES-1c egyike holdképző anyagban úszik, másikuk pedig sötét, ultrafinom kőzetfelhőket hordoz, bemutatva, milyen kavargó és kaotikus lehet az új világok születése.
