Az első tengeri átkelés — esélytelen volt?
Minden jel arra utal, hogy 30 000 éve emberek keltek át a tenger Taiwan és Japán déli szigetvilága között, térképek, fémeszközök és modern hajók nélkül. Az ismeretlenre vágyók közöttük voltak azok a férfiak és nők is, akik végül Okinawa környékére is eljuthattak. A kutatócsoport többféle szimulációval és kísérlettel igyekezett feltárni, mi lehetett az átkelés legvalószínűbb módja. Az egyik tanulmányban numerikus módszerekkel modellezték a világ egyik legerősebb tengeráramlatát, a Kuroshiót, míg a másikban egy korhű kenu megépítését és annak valódi tesztjét ismertették: sikerrel evezték át magukat a 100 kilométernél is messzebb eső szigetekre.
Kőbaltával épült, 225 kilométert kibírt
2019-ben egy 7,5 méteres, egyetlen japán cédrustörzsből kifaragott kenut építettek, 30 000 éves kőeszközök replikáival, Sugime néven. Ebben az ősi stílusú kenuban 225 kilométert eveztek kelet-Tajvanról Yonaguni szigetére. A célt csupán a nap, a csillagok, a hullámok és saját ösztöneik alapján közelítették meg, miközben a szigetet menet közben többnyire nem is látták. Az utazás több mint 45 órán át tartott a nyílt tengeren, és azóta is elemzik a közben gyűjtött adatokból levonható tanulságokat.
A tutajok csődöt mondtak, csak a kenu mentheti meg az embert
A kutatók szerint sokáig úgy vélték, hogy tutajon kelhettek át az ősi tengeri vándorok. Ám a kísérletek azt mutatták, hogy a tutaj túl lassú és törékeny volt a Kuroshio áramlat legyőzéséhez. A kenuk viszont elég gyorsak és strapabírók voltak — de ehhez tapasztalt, bátor evezősök kellettek, akik készek voltak soha vissza nem térni. A visszaút megtervezéséhez részletes térképre és áramlástani ismeretekre lett volna szükség, ami ekkor még valószínűleg ismeretlen volt.
Virtuális utazások: hogyan lehet túlélni a Kuroshiót?
Számítógépes modellekben több száz virtuális utat szimuláltak, különböző indulópontokkal, évszakokban és evezési stratégiákkal, mind ősi, mind mai vízrajzi viszonyokra. Meglepő eredmény: az északi Tajvanról induló utak esélyesebbek voltak, mint a déli indulópontokból indulóké, és nem is egyenesen kellett tartani a célsziget felé, hanem némileg délkelet felé, hogy ellensúlyozzák az áramlat erejét.
Az okos ősember igazi kihívó volt
A kutatók arra jutottak, hogy a paleolitikum vándorai komplex stratégiákkal, tájékozódási ismeretekkel és nagy kitartással hódították meg a tengert. Használták a domborzati jeleket, égi tájékozódási technikákat, áramlási mintákat – ahogy később az ókori polinézek is a Csendes-óceánon. Az eredmények azt üzenik: az ősember is igazi felfedező volt, aki stratégiai gondolkodással vágott bele az ismeretlenbe.
