A leopárdmacska és az ember közös múltja
Az első leletek arról tanúskodnak, hogy több ezer éven keresztül jól megfértek egymással a leopárdmacskák és az ősi falvak lakói. Ezek a kisméretű, vadon élő macskák Dél-, Délkelet- és Kelet-Ázsia őshonos állatai, amelyek főként rágcsálókra vadásztak a földeken és falvakban. Ez a kapcsolat mindkét fél számára előnyös lehetett: a parasztok megszabadultak a kártevőktől, a macskák pedig könnyű zsákmányhoz jutottak.
Elképzelhető, hogy az emberek időnként fiatal kölyköket próbáltak kézhez szoktatni, hátha segítenek az egerek és kígyók elleni védekezésben. Ugyan a leopárdmacskát sohasem sikerült teljesen háziasítani, a közelség mégis szorosabb lehetett, mint napjainkban. Mivel a falusiak igyekeztek távol tartani a mérges kígyókat és a kártevőket, a „vadmacskák” szívélyes fogadtatásban részesültek.
A házimacska megjelenése Kínában
A házimacska (Felis catus), amely az afrikai vadmacskától származik, csak sokkal később, a 8. század körül jelent meg Kínában. Az első ilyen példányokat a Selyemút nyugati végének fontos központjában, Tongwan városában tárták fel. Ugyanekkor jelentek meg az első macskás ábrázolások kínai sírokban, és egy leírás is fennmaradt egy császárnéról, aki kedvenc cicáját udvarának mutatta be. Ezek az első cicák fehér színűek voltak, amelyet akkoriban szentnek tartottak.
A genetikai vizsgálatok ma már igazolták: az első időszakokban az állatcsontmaradványok nem házimacskáktól, hanem leopárdmacskáktól származtak. Csupán körülbelül 1300 évvel ezelőtt jelentek meg azok a házimacska-csontok, amelyek egy másik, Kazahsztánban talált véletlen lelethez nagyon hasonlóak.
A csirkegyilkos tigris kora véget ért
Az emberek és leopárdmacskák közös története nagyjából 3500 évig tartott, majd nyomuk elveszett. A régészeti adatok szerint mintegy 600 év szünetet mutatnak a leletek: az utolsó leopárdmacska-maradványok utáni hosszú hiátust a Selyemúton megjelenő házimacska csontjai szakítják meg. Ez a hullámvölgy egybeesik a Han-dinasztia bukását követő veszélyes, háborús időszakkal, amikor a mezőgazdaság is romokban hevert, az állatállomány ritkult, a lakosság száma pedig drasztikusan csökkent.
A Tang-dinasztia felemelkedésével és a mezőgazdasági fellendüléssel azonban változott a helyzet: a házi csirkék egyre értékesebbek lettek, a leopárdmacska viszont rossz hírbe került, mivel előszeretettel vadászott szárnyasokra. Nem véletlen, hogy a déli tartományokban „csirkegyilkos tigrisként” emlegették.
A házimacska áttörése
A házimacska végül azért szorította ki vad elődjét, mert jóval szelídebb, kecsesebb, és kisebb zsákmányra vadászik: főleg egereket és patkányokat fog, csirkét ritkán bánt. Az áttörés valószínűleg Egyiptomban történt az első évezredben, amikor a macskákat templomokban tenyésztették, tömegesen etették, sőt, tulajdonságaik is megváltoztak egy genetikai mutáció révén. A macskák szociálisabbá váltak, így végül meghódították a világot – történetük egyik fontos fordulópontja pedig Kínában is bekövetkezett.
