A visszatérés részletei és rekordok
A visszatérés utolsó szakaszában az Orion nagy sebességgel lépett be a Föld légkörébe, a hővédő pajzs 2700 °C fölötti hőmérsékletet bírt ki. A visszatérés során a kapszula 39 700 km/h-s maximális sebességet ért el, amely megközelítette az Apollo-éra rekordját. Néhány percre kommunikációs zavar lépett fel – hat percre elveszett a kapcsolat, amíg a plazmaburok megszűnt a légköri súrlódás miatt –, majd a csapat újra jelentkezett, hogy minden rendben van. A fékezőernyők rendben működtek; az Orion sebessége 32 km/h alá csökkent, így a kapszula simán merült bele a hullámok közé, mintegy 65–80 kilométerre San Diegótól.
Mentés és első percek a visszatérés után
A mentőcsapat hajókról és helikopterekkel közelítette meg a kapszulát. Először egy felfújható tutajjal, úgynevezett front porch-csal stabilizálták az Oriont, majd a tengerészek és a NASA búvárai rögzítették és tovább biztosították a kapszulát. A négy űrhajóst egyesével emelték ki az Orionból, hogy a fedélzeten orvosi vizsgálatoknak vessék alá őket, de beszámolók szerint remekül érezték magukat, és egészségesen tértek vissza. Ezt követően helikopterrel szállították át őket a USS John P. Murtha hadihajóra, ahol további egészségügyi ellenőrzések várták őket.
Földi reakciók, elismerések és a jövő
A houstoni központban a NASA vezetői örömmel számoltak be a történelmi befejezésről. Shawn Quinn, az Exploration Ground Systems igazgatója szerint az Artemis II „csodálatos küldetés csodálatos befejezést” kapott. Howard Hu, az Orion-program igazgatója kiemelte, hogy ezzel új korszak kezdődött az űrkutatásban, és most elemzik majd a tapasztaltakat az újabb utak érdekében. Dr. Lori Glaze szerint a Holdutazások sorozatának első állomásán vagyunk túl.
Külön kiemelték az űrhajósok családjainak helytállását is. Amit Kshatriya, a NASA vezetője szerint a családtagok bátorsága vetekszik az űrhajósokéval – ők is feszült perceket éltek át a rádiócsendben. Ezen izgalmas pillanatok után Donald Trump is gratulált a csapatnak, és jelezte: hamarosan a Fehér Házban látja viszont őket.
Visszatérés menetrendje és műszaki kihívások
A leszállás előtti órákban minden a tervek szerint haladt: a legénység felvette az Orion Crew Survival System űrruhákat, levált a modul, automatikus manőver során beállították a hővédő pajzsot, majd a kommunikációs rendszer a Deep Space Networkről a Tracking and Data Relay Satellite rendszerre váltott, hogy alacsony Föld körüli pályán is legyen kapcsolat.
A 11 200 kg tömegű Orion összesen 1 117 800 km-t tett meg, több mint kilenc nap alatt. Az utazás során 406 900 km-re került a Földtől. Így új rekordot állítottak fel az emberes repülések történetében. Az ereszkedés kritikus pillanataiban a legénység élete a hővédő pajzsra volt bízva, de a NASA hozzátette: a biztonsági rendszerekbe vetett bizalmuk nagyon magas, különösen, hogy az Artemis I tesztje után továbbfejlesztették a technológiát.
Feladatok az eljárás végén, következő állomás
A kapszula visszatérését követően a haditengerészet speciális egységei vizsgálják meg az Oriont, hogy minden adatot biztonságosan visszajuttassanak a Kennedy Űrközpontba, ahol a kapszula részletes műszaki vizsgálata történik. Ez a tapasztalat a jövőbeli, már a Hold felszínére szálló Artemis III és további expedíciók előkészítésében kulcsszerepet fog játszani.
Összefoglalásként megjegyezhető, hogy
A NASA sikeresen végrehajtotta a XXI. század egyik legambiciózusabb emberes űrmisszióját: az Artemis II visszatérése megnyitotta az utat nemcsak a Holdra, hanem a távoli Mars irányába is. A technológiai összetettség, az emberi kitartás és a csapatmunka példátlan teljesítményt eredményeztek. Az Orion visszatérése igazi mérföldkő az űrkutatás történetében, örökös helyet biztosítva a mostani legénységnek az űrtörténelemben.
