Az orcák smaciznak: komolyan, már csak Trumpnak kéne egy puszi

A norvégiai Kvænangen-fjordokban egészen egyedülálló jelenetet rögzítettek: két kardszárnyú delfin (orca) csókolózásra emlékeztető viselkedést mutatott, amikor gyengéden harapdálták egymás nyelvét. Ez az intim társasági interakció korábban csak fogságban élő orkáknál volt megfigyelhető; most először látták valaki a vadonban is. A felfedezést búvárok tették októberben, amikor bálnalesre indultak Tromsøtól 109 kilométerre. Az egész jelenet körülbelül két percig tartott, és a ragadozók háromszor érintkeztek így, mielőtt külön utakon úsztak tovább.

Ritka viselkedés, rejtett funkciók

A nyelvkapcsolás első dokumentált esete 1978-ban történt fogságban tartott orkáknál, azóta is csak elvétve tapasztalták, főként állatkertekben, akváriumokban. A tenerifei Loro Parque állatkertben ugyan több orka is bemutatta ezt a gesztust, de ott is évek óta nem fordult elő. Több bálna-szakértő és búvár is megerősítette: a vadonban rendkívül ritka pillanatról van szó, melyhez hasonlót csak nagyon kevesen láttak.

Szociális kötődés vagy játék?

Az állatok közötti szájjáték számos faj szociális életében fontos szerepet tölt be. A főemlősök például csókkal vagy ajakérintéssel fejezik ki bizalmukat és barátságukat, míg a kutyák és farkasok szájnyalogatása a rangidős állatoknak kijáró tisztelet jele. Az orkáknál feltehetően a nyelvkapcsolás is ilyenfajta kötődési rituálé lehet, hasonlóan a beluga delfinek (Delphinapterus leucas) szájon át történő érintkezéséhez. Cetfélék esetében a vízi életformához alkalmazkodott testfelépítés miatt a száj az egyik fő kommunikációs eszköz lehet.

Ez a viselkedés hozzájárulhat a kapcsolatok megerősítéséhez vagy akár konfliktusok elsimításához is – hasonlóan ahhoz, amit a főemlősök körében a közös ápolás és egymás iránti törődés jelent.

Nincs végleges magyarázat

Bár a kutatók szerint többféleképpen is értelmezhető ez a ritka viselkedés, pontos funkciójáról egyelőre csak találgatnak. Elképzelhető, hogy társas kötődésre vagy éppen táplálékkérő viselkedésre utal, de akár szociális játék vagy tisztálkodás is állhat a háttérben. Egyes szakértők szerint a fogságban is megőrzi természetes funkcióját, mások viszont kiemelik: egyetlen esetről van szó, a következtetések levonásához jóval több adat és megfigyelés szükséges.

Az viszont biztos, hogy ez a megfigyelés azt bizonyítja: a nyelvkapcsolás nem kizárólag a fogságban élő csoportokra jellemző, hanem a vadonban is előfordulhat, ráadásul különböző genetikai hátterű populációkban is. Ez újabb bizonyíték arra, hogy a vadon élő orkák társas viselkedése sokkal színesebb és összetettebb, mint azt eddig gondoltuk.

2025, adminboss, www.livescience.com alapján