Az első áldozatok: a „wrapper” cégek
Az MI-láz leggyengébb láncszemeit azok a vállalkozások jelentik, amelyek nem magát az MI-t fejlesztik, hanem csupán csomagolják és továbbértékesítik. Ezek a cégek jellemzően egy OpenAI API-t felhasználva, némi felülettel és promptolási technikákkal tuningolják fel a ChatGPT-t, majd havi 18 000 forintért kínálják az egészet a felhasználóknak. Néhányuk, például a Jasper, villámgyorsan ért el évi 16 milliárd forintos árbevételt, de a sikerük pillanatnyi – az üzleti modelljük rendkívül sebezhető.
Ennélfogva ezek a szolgáltatások bármelyik pillanatban eljelentéktelenedhetnek: ha a Microsoft vagy a Google beépíti ugyanazokat a funkciókat az Office 365-be vagy a Gmailbe, az egész wrapper értelmetlenné válik. Eközben ezek a cégek semmiféle védelmi falat nem húztak maguk köré; az ügyfél bármikor továbbállhat egy konkurenshez, vagy akár közvetlenül a ChatGPT-hez. Az egyetlen kivétel a Cursor, amely mélyen beépült a fejlesztői munkafolyamatokba, saját funkciókat és erős közösségi hatásokat teremtve, de az ilyen cégek ritkák.
Várható, hogy 2025 végétől 2026-ig ezek a cégek sorra dőlnek be, vagy olvadnak be nagyobb szolgáltatókba, miután kiderül, hogy valójában semmi újat nem adnak.
Az alapmodellek cégei: egyenesen a középpontban
Egy fokkal masszívabb, de még mindig bizonytalan pozícióban vannak azok a cégek, amelyek generatív MI-modelleket – például az OpenAI, a Google vagy a Mistral – fejlesztenek. Itt már valódi technológiai különbségekről van szó: a modell betanításának összetettsége, a számítási kapacitások és a teljesítménybeli előnyök alkotják a védelmi vonalat. Ugyanakkor a korlátlan pénzégetés és a túlértékelt befektetések tipikus lufitüneteket mutatnak, például az OpenAI már közel 360 000 milliárd forintért kötött MI-ügyleteket, miközben csak 4 700 milliárd forintos éves árbevétel várható.
A siker záloga egyre kevésbé az óriási gépi tanulás, inkább a rendszeroptimalizáció, a jobb memóriahasználat, a nagyobb feldolgozási sebesség, sőt, az infrastruktúra hatékonyabb üzemeltetése lesz. Az marad talpon, aki gazdaságosan, gyorsan tud MI-t futtatni nagy léptékben – és nem az, aki a legtöbb adatot tömi a modellbe.
Érdekes, hogy az egész terület a körbefinanszírozás paradoxonát is mutatja: az Nvidia összesen 36 000 milliárd forintot önt az OpenAI adatközpontjaiba, amely aztán szinte kizárólag Nvidia chipekkel látja el magát. Ez mesterségesen felduzzasztott keresletet jelenthet. Mégis, ezeknek a cégeknek valódi stratégiai szövetségeseik és tőketartalékaik vannak; a kategória túlél – csak kevesebben maradnak a végén.
Így 2026-tól 2028-ig az egész szcénát összeolvadások és felvásárlások szűkítik majd: 2-3 óriás váltja fel a sok kicsit.
Az infrastruktúra: a valódi értékőrző
Meglepő, de az MI-őrület legkevésbé lufis része maga az infrastruktúra. Ez magában foglalja az Nvidiát, az adatközpontokat, a memóriákat, a felhőszolgáltatókat és a speciális adattárolókat – amelyek a tényleges MI-futtatási igényeket szolgálják ki. Bár csak idén 216 000 milliárd forint körüli összeget költött a világ MI-infrastruktúrára, és a teljes kapcsolódó beruházás hamarosan átlépi az 500 000 milliárd forintot, itt nemcsak spekuláció folyik.
Az infrastruktúra nem vész el: ahogyan a dotkomlufi alatt lefektetett üvegszálas vezetékek alapozták meg a YouTube, a Netflix, a felhő és végső soron az MI fejlődését is, úgy a most épülő chipek, memóriarendszerek és intelligens adattárolók adnak alapot a jövő alkalmazásainak. Az Nvidia már most 20 500 milliárd forintos negyedéves árbevételt könyvel el, ebből az adatközponti szegmens egyedül 18 400 milliárdot hoz – ezek valós megrendelések, nem puszta spekuláció.
Lehetnek átmeneti túlkapások (túltervezett, üresen álló adatközpontok 2026-ban), de néhány év múlva ezek is kihasználódnak, ahogy az MI-esetkörök bővülnek.
Mi várható: a lufik dominóként dőlnek
Az MI-piac összeomlása nem egy szimpla robbanás lesz, hanem dominószerű lejtmenet. Elsőként a wrapper és „white-label” cégek véreznek el, tömegesen zárnak be vagy válnak jelentéktelenné 2025 végétől kezdődően. Ezek után következnek az alapmodell-gyártók: 2-3 év alatt a legnagyobb technológiai vállalatok elnyelik a kisebb szereplőket. Az infrastruktúra-szféra pedig túléli az egészet; a mostani túlfejlesztések ellenére értékes időt nyer a jövő MI-alkalmazásai számára.
Mit tegyenek a fejlesztők és vállalkozók?
A legnagyobb veszély az, ha egy cég megreked a wrapper-szinten. Az tud a felhasználónál maradni, aki a teljes folyamatot birtokolja, nemcsak az MI-szolgáltatás kimenetét. Az alkalmazásfejlesztőknek át kell mozogniuk a vertikális SaaS (speciális üzleti szoftverek) rétegébe, ahol saját, nehezen elhagyható folyamatokat, mély integrációkat és egyedi adatvagyont építenek.
A szétosztási mechanizmus – az, hogy hogyan szerzed meg a felhasználót, hogyan tartod meg, hogyan bővíted a felhasználói élményt – mindig is sokkal nagyobb előny lesz, mint az LLM-ek ismerete.
Konklúzió
Nincs egyetlen MI-lufi: három különböző réteg, három lufi létezik, amelyek más-más ütemben fognak kidurranni. A wrapper-cégek lufija szinte biztos, hogy 1–1,5 éven belül pukkan. Az alapmodellek rakétája 2–4 év múlva konszolidálódik. Az infrastrukturális beruházások pedig hosszabb távon is megmaradnak, még ha rövid távon lesznek is túlkapások.
Az MI-forradalom valós, de csak kevesen élik túl ezt a hullámot. A céged, ha felismeri, hogy melyik rétegben áll, könnyebben kerülhet ki győztesként az elkerülhetetlen tisztulási hullámból.
