Az MI új kaput nyit az öntudat felismerésében
A Stony Brook Egyetem kutatói 37 frissen agysérült, látszólag kómás beteget figyeltek meg. Olyan részletességgel rögzítettek videókat róluk, hogy az egyes pórusmozgásokat is nyomon lehetett követni, miközben parancsokat kaptak, például hogy nyissák ki a szemüket vagy nyújtsák ki a nyelvüket. Az SeeMe nevű MI-alapú követőrendszer a legapróbb arcmimikát is érzékelte, majd kiértékelte, hogy az adott mozdulat mennyire kapcsolódott a parancshoz. Az MI 36 betegből 30-nál érzékelte a szemnyitást, és 17-ből 16 esetben szájmozgást, amikor arra utasították őket. Ötüknél ezek a mikromozgások később nem váltak orvosok által is látható akcióvá, a többségnél azonban igen. Az adatokból kiderült, hogy a SeeMe átlagosan 4,1 nappal korábban vette észre a szemnyitási, és 8,3 nappal előbb a szájműködési jeleket, mint az orvosok.
Egyértelmű előrelépés a diagnosztikában
A hagyományos vizsgálati módszerekkel – mint például, hogy a beteg reagál-e hangos zajra vagy felszólításra – ezek az előjelek rejtve maradnak. Következésképpen az időben felismert öntudat óriási segítséget jelenthet mind a családtagoknak, mind az orvosoknak a kezelési stratégia megválasztásában, hiszen egy agresszívebb terápia vagy palliatív ellátás eldöntéséhez is másként állhatnak hozzá. Korábbi felismerés esetén a rehabilitáció is napokkal hamarabb elkezdődhet, ami már jelentős javulást hozhat a beteg fizikai állapotában.
Lehetőség a kommunikáció új formájára
Az öntudat visszanyerése agysérülés után általában lassú és kiszámíthatatlan, akár egy pislákoló villanykörte: hol világít, hol nem. Mostantól viszont esély nyílhat arra, hogy olyan, hosszú távú ellátásban részesülő betegeket is azonosítani tudjanak, akiknél jelenleg rejtve marad az éberség. A kutatás előrelépést jelenthet abba az irányba is, hogy speciális arcmimikával igen-nem kérdésekre is válaszolhatnának a betegek. Ez alapjaiban változtatná meg ezeknek az embereknek az életminőségét.
