Eltűnő szakmák, lekésett tananyag
Egyre több hang hívja fel a figyelmet arra, hogy a jelenlegi oktatás túl nagy hangsúlyt helyez elavult ismeretekre, miközben az MI tovább pörög. A matematikaérettségi példatárai tele vannak olyan feladatokkal, amelyeket az ember soha nem használ majd, viszont egy algoritmus végtelenül gyorsan kiszámol. Másként fogalmazva, a diákok simán megtanulhatnának akár statisztikát, kockázatelemzést vagy logikus gondolkodást, de ezek helyett algebrát és bonyolult függvényeket kell biflázniuk. Ez pedig nemcsak az egyének jövőjét veszélyezteti: ha nem lesz minőségi változás, akkor az egész társadalom instabillá válhat, és akár a demokratikus rendszerek is sérülhetnek.
Felvételi helyett valós élet
Bizonyos jelek arra utalnak, hogy a középiskola–egyetem–munkahely láncolata sem működik már jól. Egyre több végzős a diploma után csalódik abban, amire a tanulmányait építette. Dintersmith – aki mérnökből lett kockázati tőkés, majd oktatásújító – szerint a legfontosabb, hogy a tanulók valóban használható tudást kapjanak, amellyel el tudnak helyezkedni, vagy vállalkozni tudnak. Ő maga akkor váltott irányt, amikor gyerekei középiskolába kerültek, és rájött, hogy az ott tanultakból nagyon kevésnek van valódi jelentősége az életben. Azóta három könyvet írt, kilenc dokumentumfilmet készített az amerikai oktatás válságáról, és 2016-ban, egy éven át, az 50 állam 200 iskoláját járta végig személyesen.
A winchesteri példa: szakma és hivatás
Winchester városában, 24 km-re Washingtontól, létrehoztak egy 5000 négyzetméteres technológiai központot középiskolásoknak. Itt a diákok – függetlenül attól, hogy továbbtanulnak-e – olyan képzésekhez juthatnak hozzá, amelyekben villanyszerelők, asztalosok, mentőtechnikusok (EMT-k), tűzoltók vagy laborasszisztensek lehetnek. A programban részt vevő tanárok között van olyan is, aki saját vállalkozását működteti a környéken, és önkéntesen segít a fiataloknak. Winchesterben már nem jelent megbélyegzést, ha valaki valamilyen szakmát tanul – a tanulók 90%-a be is jár a központba.
Sorsfordító történetek
A film főhőse, Liz, ma a Virginiai Egyetemen tanul jogot, de a felvételi jelentkezésében külön kiemelte, mennyire meghatározó volt számára a hegesztőórák tapasztalata. Egy másik diák, Malachi, a tűzoltótanfolyamon talált rá a mentori támogatásra: végül önkéntes tűzoltó lett, és a helyi állomás második otthonává vált számára. Winchesterben a helyi közösség kulcsszerepet játszott: egy helyi mecénás 370 millió forinttal, az állam és az önkormányzat további támogatással járult hozzá a központ felépítéséhez.
Útmutató a jövőhez
A helyi modell azért sikeres, mert nemcsak egy-egy elitiskola kiváltsága: országszerte rengeteg gimnáziumban működik már valamilyen pályaorientációs vagy szakképzési program, csak eddig a stigmák miatt kevesen éltek a lehetőséggel. Winchester azt mutatja, hogy igenis lehet áthidalni a szakadékot az akadémiai világ és a valódi tudás között. Ez az, ami elhozhatja a valóban MI-re felkészült generációt: ha a tanulók a saját útjukat találják meg – és el tudják mondani, hogy valamiben tényleg jók, ami a felnőttlétben számít.
