Óriásadatközpontok és csúszó fejlesztések
A jelenlegi legnagyobb, úgynevezett hiperskálázható adatközpontok még 500 MW alatti fogyasztással működnek, de az épülő óriásprojektek már 2 GW felett járhatnak, sőt, olyan 20 000 hektáros (50 000 acre) telephelyeket is terveznek, amelyek akár 5 GW-ot – ez közel 5 millió lakás energiaigényének felel meg – fogyaszthatnak el. Bár sok helyen hangsúlyozzák a tiszta energia jelentőségét, a növekvő energiaigényt főként földgázból fedezik. A hálózatra való csatlakozás engedélyezése akár 7 évig is eltarthat; a gázüzemű erőművek fejlesztése – ha nincs hozzá meglévő szerződés – még később készülhet el, mint maga az adatközpont.
Alapanyaghiány és globális lassulás
Az ellátási lánc akadozása nehezíti mind a villamosenergia-ipari cégek, mind a technológiai óriások helyzetét: a szükséges acél, alumínium, réz és cement egyre drágább és egyre nehezebben elérhető, ami szintén lassítja az infrastruktúra-fejlesztést.
Három lehetséges kiút
Az adatközpont-üzemeltetők és áramszolgáltatók három fő megoldásban bíznak: technológiai innovációban, szabályozási reformokban és masszív pénzügyi befektetésekben. Innovációs lehetőség például az optikai adatátvitel bevezetése vagy a szilárdtest transzformátorok alkalmazása az elektromos hálózatban. A szabályozás egyszerűsítése, a felesleges projektek kiszűrése, illetve a fejlesztések előnyben részesítése is szóba jöhet. Mindehhez azonban óriási forrásokra van szükség az érintett iparágakban.
Tét a vezető pozíció és a nemzetbiztonság
A tét óriási: ha nem sikerül áthidalni az energiaigény és a hálózatfejlesztés közötti szakadékot, az MI-fejlesztés megtorpanhat, az energiacégek pedig elszalaszthatják a modernizáció lehetőségét. A Deloitte szerint az MI-hez szükséges áramellátás körüli előny akár nemzetgazdasági versenyképességi és biztonsági kérdéssé is válhat.
