Mi az a mesterséges általános intelligencia, és mennyire közel a jövője?
Az MI fejlesztése körül óriási a bizonytalanság, hiszen még mindig nincs egyetértés arról sem, mit nevezhetünk pontosan intelligenciának. Ez egyben kényelmes is a Szilícium-völgyi vállalatok számára, amelyek előszeretettel hangoztatják, hogy a mesterséges általános intelligencia (AGI) már a küszöbön áll – miközben nincs tudományos alap az ilyen állításokra. Különösen fontos kiemelni, hogy a fejlődési iránnyal kapcsolatban sokan mást gondolnak: az MI-vel kapcsolatos elvárások legalább annyira vallásos hiten, mint tudományos bizonyítékokon alapulnak.
Az MI-birodalmak és az új gyarmatosítás logikája
A legnagyobb MI-cégek, mint az OpenAI, igazi informatikai birodalmakká váltak: egyszerre bővítenek gazdasági és politikai befolyást, és ehhez ugyanazokat a technikákat alkalmazzák, mint a régi gyarmatosító hatalmak. Hao rámutat, hogy az AGI mint cél inkább vallásos elköteleződés, amelyben az emberek hisznek egy majdani MI-istenségben, ami minden problémát megold – ez viszont veszélyes illúzió. Az MI-birodalmak hatalma a többség erőforrásainak koncentrálásán alapul, és közben súlyos társadalmi, illetve környezeti terheket generál.
Környezeti következmények és energiaéhség
Az MI-ipar ma már a globális energiaválságot is súlyosbítja: Sam Altman, az OpenAI vezérigazgatója például 2033-ig csak saját cégének 5,5 GW teljesítményt szeretne biztosítani – ez megfelel New York teljes napi fogyasztásának. Ez a terv akár 4000 billió forintba is kerülhet, és a szükséges áramot nagy valószínűséggel hagyományos, fosszilis erőművekből fedeznék. Az ennek érdekében meghosszabbított élettartamú földgáz- és szénerőművek nemcsak szén-dioxidot, hanem légszennyező anyagokat is nagy mennyiségben bocsátanak ki, egész közösségeket téve ki egészségügyi veszélyeknek. Különösen fontos átgondolni, meddig érdemes a távoli, bizonytalan MI-ígéretért cserébe azonnali és visszafordíthatatlan károkat okozni.
Emberek az MI mögött: kizsákmányolt munkaerő, láthatatlan hősök
Az MI-forradalom motorja az a több tízezres, főként globális déli országokban élő munkaerő, amelyet az MI-modellek betanításához és felügyeletéhez alkalmaznak. Hao Kenyában találkozott olyan dolgozókkal, akik a legtoxikusabb, legmegrázóbb online tartalmak szűrésével látták el az OpenAI-t – hasonló traumák érték őket, mint a közösségi média tartalommoderátorait az elmúlt években. Ezek a munkások gyakran nem is tudják, ki az ügyfelük, mikor jön a következő feladat, és extrém hosszú műszakokat vállalnak a létminimumért, miközben az MI-cégek profitját ők teremtik meg.
Valóban veszélyes az MI, vagy csak túldimenzionált félelem?
Bár sokan attól tartanak, hogy az MI egy nap veszélyes, autonóm szuperintelligenciává válik, Hao ezt nem tartja reálisnak. A valódi veszélyt abban látja, ha az MI-fejlesztések elvonják az emberi döntéshozatal jogát – ezért támogatja azokat az irányokat, ahol a gépi intelligencia valóban támogatja, nem pedig helyettesíti az embert. Kiemelkedő példa erre a DeepMind AlphaFold rendszere, amely szerény hardverigénnyel forradalmasította a fehérjehajtogatás előrejelzését – ilyen, konkrét problémák megoldására fejlesztett MI-kre lenne sokkal nagyobb szükség.
Az alternatíva: Az MI jövője a kezünkben van
Összességében elmondható, hogy az MI-birodalmak nem elkerülhetetlenek. Rebecca Solnit Remény a sötétben (Hope in the Dark) című művére hivatkozva Hao hangsúlyozza: a jövő formálása közös felelősségünk, az emberi cselekvésen múlik, milyen szerepet szánunk a mesterséges intelligenciának. A fejlesztések irányát nem a nagyvállalatok, hanem mi, a társadalom határozhatjuk meg – ezért kritikus, hogy ne adjuk át a döntést az MI-birodalmak láthatatlan urainak.
