Verseny a nektárért: új ellenség a méhészetben
Fontos, hogy az argentin hangyák – amelyeket cukorhangyának is hívnak – nem szúrnak, hanem harapnak, különösen akkor, ha egy helyen sokan gyűlnek össze. Ilyenkor akár teljesen uralhatják a táplálékforrásokat, és más rovarokat, köztük a poszméheket, egyszerűen kiszorítanak a virágokról vagy etetőkből. Gyakori, hogy a méhek ugyan legyőzik az egyes hangyákat, de a tömeges támadás miatt nem jutnak elég nektárhoz.
Kutatások a méhek és hangyák küzdelméről
Egy friss vizsgálatban, amelyben több mint 415 poszméh összesen 4300 viselkedési eseményét figyelték meg, bebizonyosodott, hogy a méhek lehetőség szerint elkerülik a hangyákkal teli etetőket. Minél több hangya volt jelen, annál kevésbé vállalták a kockázatot, de amikor mégis közel merészkedtek, gyakran harapás érte őket, s ilyenkor az agresszív válasz sem maradt el. Időnként előfordult, hogy egy hangya feje a méh lábán maradt, mert a méh visszaharapott és leharapta azt – ám szúrásra nem került sor. A méhek erős rágóikkal hatékonyan védekeznek, de nem dolgozhatnak nyugodtan.
Energiaveszteség, sebezhető kolónia
Ebből adódóan, bár a méhek az egyéni összecsapásokat gyakran megnyerik, az egész család számára negatív a mérleg: az agresszív ütközetek után nem folytatják azonnal a gyűjtögetést, hanem értékes gyűjtögetési idő vész el. Miközben az idősebb dolgozó méhek kockázatot vállalnak, továbbra sem tudni, hogyan reagál a kolónia, amikor kevesebb élelemmel térnek vissza. Lehetséges, hogy ilyenkor több méhet küldenek ki, de ezt a kutatók még vizsgálják. Fontos, hogy a tartós élelemhiány tovább gyengítheti az így is túlterhelt poszméhkolóniák fennmaradását.
