Régi elmélet, új valóság
A légköri blokkokat klasszikusan úgy magyarázták, mintha egy teljesen száraz légkör működtetné őket. Ez a nyolcvanéves feltételezés leegyszerűsítette ugyan a szabályokat, csakhogy a valódi légkör természetesen nedves: a vízgőz, a páralecsapódás és ezek hőkibocsátása alapvető fontosságú. Két fő blokkfajta létezik: az úgynevezett “gerinc blokk” (ridge block), amely egy hatalmas magasnyomású légbuborék, északra tolja a futóáramlást, így tartós meleget, szárazságot okozhat, valamint a “dipólus blokk” (dipole block), amikor egymás mellett helyezkedik el egy magas- és egy alacsonynyomású terület, így két eltérő időjárási helyzet reked egymás mellett.
Nedvesség: erősítés és gyengítés
Az új eredmények szerint a nedvesség által okozott “diabatikus fűtés” erősíti a magasnyomású gerinc blokkokat, viszont meglepő módon gyengíti a dipólus blokkok intenzitását. Ez részben magyarázatot ad arra, hogy bizonyos klímamodellek miért jósolnak kevesebb blokkoló eseményt a melegedő éghajlatban. A szerzők ezt a csapadék által hajtott fűtést a földtudomány alapegyenleteinek segítségével értelmezték: a nedvesség néha éppen segíthet feloldani az időjárási „dugókat”. Az egész úgy működik, mint egy autópályán a forgalmi torlódás: a nedvesség, akárcsak a jó útkörülmények, néha segít enyhíteni a torlódást, azaz oldhatja a blokkokat.
Pontosabb szélsőséges időjárási előrejelzések
A kutatás, amelyhez a Purdue Egyetem szuperszámítógépeit is használták, áttörést jelent a szélsőséges időjárási események előrejelzésében. Ha megértjük, melyik blokkféle hogyan reagál a nedvesség és a hő bevitelére, sokkal megbízhatóbban tudjuk majd előre jelezni a rekordhőhullámok, hidegbetörések, villámárvizek és aszályok kialakulását. Ennek eredményei itthon is érvényesek lesznek, amikor már minden második évben szélsőségek törik meg az átlagos időjárást.
