Az idő nem a fő tényező az erdők szénmegkötésében

Általánosan elfogadott nézet, hogy minél idősebb egy erdei ökoszisztéma, annál több szenet képes megkötni és tárolni. A Michigani Egyetem Biológiai Állomásán végzett kutatás azonban árnyaltabb képet fest erről a folyamatról, miután évszázados időkeretben vizsgálták a szén körforgását. Az erdő szerkezetének, a fa- és gombaközösségek összetételének, valamint a talaj biokémiai folyamatainak együttes hatása nagyobb befolyással van az erdőben, föld felett és alatt megkötött szénmennyiségre, mint ahogy azt eddig gondolták. A kutatás, amely az *Ecological Applications* folyóiratban jelent meg, több mint 100 tudós évtizedes munkájának eredménye. Ezek a szakemberek a Michigan állambeli Pellstonban található történelmi kutatóállomáson dolgoztak.

Különböző erdőállományok vizsgálata

A kutatók a több mint 4000 hektáros, 1909-ben alapított kutatási kampusz különböző erdőállományait vizsgálták, beleértve az 1800-as években létrejött referenciaerdőket, az 1900-as évek elején kivágott, majd azóta háborítatlanul hagyott területeket, valamint a későbbi fakitermelés vagy égetés által érintett állományokat.

Luke Nave, a Michigan Technological University erdészeti és környezettudományi karának kutatója vezette azt a csapatot, amely összesítette az évtizedek alatt gyűjtött adatokat. “Nem az idő határozza meg a szénkörforgást,” magyarázta Nave. “Az idő inkább csak a játéktér, ahol a játékszabályokat olyan tényezők alakítják, mint a lombkorona szerkezete, a fa- és mikrobiális közösségek összetétele és a talaj nitrogénhozzáférhetősége.”

Összetett adatgyűjtés

A vizsgálat a Michigani Egyetem Biológiai Állomásán évtizedek alatt összegyűjtött adatokon alapult, beleértve a 45 méteres AmeriFlux tornyot is, amely egy kontinenseken átívelő mérőhálózat része. Az állomás két tornyot üzemeltet a Douglas-tó közelében, melyek hosszú távú adatokat szolgáltatnak az erdei széndinamikáról.

A kutatás az erdőkre vonatkozó adatok széles körét ölelte fel, a talajlégzéstől és gombaközösségektől kezdve a gyökértermelésen és levélhulláson át egészen a szénkészletekig és a talajenzim-aktivitásokig.

Tanulságok az erdőgazdálkodás számára

A kutatók hangsúlyozták, hogy az erdők kezelése sokkal többet jelent, mint csupán az életkoruk figyelembevételét. Közvetlenül és közvetve az erdőgazdálkodás a szerkezet (föld felett és alatt), az összetétel (növények és mikrobák), valamint az ökoszisztéma-elemek közötti kapcsolatok tudatos befolyásolását jelenti.

“A klímaváltozás, az erdők egészségi állapota és a fafajok összetételének jelenlegi változási üteme miatt a gazdálkodásnak egyre több kihívással kell szembenéznie. Ami egy-két évtizeddel ezelőtt igaz volt, ma már nem feltétlenül érvényes” – figyelmeztetett Nave. A teljes ökoszisztéma-szemléletű megközelítés segíthet a változások megértésében és erdeink fenntartható kezelésében.

2025, adminboss, phys.org alapján