Skandinávia: mindenki nyer – kivéve az egyedülállókat
Svédország, Finnország és Dánia kiemelkedik abban, mennyire elégedettek az emberek az életükkel. Az idősek, a nők, a gyerekes párok, a kevésbé képzettek vagy munkanélküliek is itt viszonylag boldogabbak, mint EU-s szomszédaiknál. A jól működő jóléti rendszer lehetővé teszi, hogy vidéken és nagyvárosban is élhető színvonalon lehessen élni. Ehhez hozzájárul a skandináv béralku rendszere: a szakszervezetek, a munkaadók és a kormány igyekeznek a legrosszabb helyzetűeket is segíteni, legyen szó alacsony bérekről vagy kevésbé képzett emberekről.
Az utóbbi évtizedek nyertesei a nagyvárosokban élő, jól képzett nők lettek: számukra jelentette a legtöbbet a város fejlődése. Bár a zsúfoltság, a magas lakbér, a bűnözés és a szennyezés a városi élet jól ismert európai velejárói, ezek sokkal kevésbé zavaróak a skandináv országok nagyvárosaiban.
De van árnyoldal is: a skandináv országokban – ellentétben például Dél-Európával – az egyedülállók hajlamosabbak kívül rekedni a társadalmon, nekik kevésbé kedvező a helyzet. A pároknál viszont látványosan nagyobb az elégedettség, főleg, ha gyerekük is van.
Kik a legelégedettebbek nagyvárosban és vidéken?
Általánosítások természetesen nem fedik le az összes árnyalatot. A vizsgált adatok (2010–2019, 25 ország, országonként több mint 50 ezer válaszadó) alapján a fiatal, jól képzett, dolgozó, egyedülálló emberek nagyvárosban élnek a legboldogabban. Akik kevesebbet tanultak vagy munkanélküliek, inkább a falusias, vidéki létet kedvelik. Nagy meglepetés: a nagyvárosokban dolgozó nők a leggazdagabb országokban a legelégedettebbek.
A skandináv országokban igazán az különbözik, hogy a szokásos európai nagyvárosi gondok, mint a lakáshiány, a magas lakbér, a bűnözés vagy a szmog, itt kevésbé jelentősek. Ugyanakkor a magányos, család nélküli embereket kevésbé védi meg a skandináv jóléti rendszer, így egyedülállóként könnyebben a társadalom peremére sodródhatnak.
Mi okozza ezeket a különbségeket?
Magas életszínvonal, erős szociális háló, kollektív bértárgyalás és kulturális értékek – ezek együtt alakítják a skandináv boldogságot. Az ipar visszaszorult, a férfiak által dominált fizikai munkakörök már alig léteznek, helyüket a szolgáltatóipar vette át. Emiatt a nők – főleg, ha diplomával és munkával rendelkeznek – sokat profitáltak a városi élet fejlődéséből, és új lehetőségek nyíltak számukra korábban férfiasnak számító területeken is.
A kevésbé tehetős országokban a városi ipar még nem tűnt el teljesen, így ott még mindig jelen vannak a klasszikus férfimunkák.
Kutatási módszerek: több dimenzióban nézték az adatokat
A kutatás újdonsága, hogy egyszerre vizsgálta a nem, életkor, családi állapot, iskolai végzettség és munkanélküliség tényezőit. Korábbi hasonló kutatások gyakran csak egy-egy változóra koncentráltak, így torz eredményt adtak. Például ha csak a partnerséget vagy a gyerek meglétét vizsgálták, nem derült ki, melyik faktor fontosabb. Ha azonban több változót vizsgálnak egyszerre, pontosabb képet kapunk arról, mitől lesz valaki elégedett egy adott országban.
Mire jó mindez, mit mutat?
Minden ország célja, hogy kiegyenlítse az életszínvonalat, főleg, ha bizonyos csoportok hátrányban vannak. Az ilyen kutatások mutatják meg, honnan indulunk, merre tart az adott társadalom, a döntéshozók milyen intézkedéseket hozzanak, és hol kell esetleg jobban figyelni, hogy ne nőjenek tovább a társadalmi különbségek. Ami az egyik nagyvárosban jól működik, nem biztos, hogy vidéken is.
Az életminőséget rengeteg dolog befolyásolja: gazdaság, kultúra, társadalmi különbségek, értékrendek (bizalom, törvénytisztelet) – és ezek országon belül is nagyon eltérőek lehetnek. A kutatók szerint több átfogó vizsgálatra lenne szükség ahhoz, hogy pontosabban megértsük, mitől elégedettek igazán az európaiak.
