A víz körforgása: óceán vagy szárazföld az eső forrása?
A csapadék eredete kétféle lehet: származhat az óceánokból, vagy a szárazföldekről – például talajból, tavakból, erdőkből. Amikor a nap felmelegíti ezeket a felületeket, a víz elpárolog, majd felhőként csapódik le. Az óceánból eredő nedvesség gyakran nagy távolságokat tesz meg a légköri áramlatokkal, például monszunokban, trópusi viharokban vagy úgynevezett légköri folyókban utazva. A szárazföldi eredetű eső viszont helyi párolgásból keletkezik – a talajból és a növényzetből felszabaduló vízből –, és azonnal, a környező térségben hullik vissza.
Lényeges hangsúlyozni, hogy a két forrás aránya dönti el, egy régió mennyire sérülékeny az aszállyal szemben: ahol a csapadék legalább egyharmada szárazföldről származik, ott lényegesen nagyobb az aszálykockázat és a terméskiesés esélye.
Új módszerek: az aszály előrejelzése műholdakról
Két évtizednyi műholdas mérést feldolgozva a kutatók pontosan meg tudták határozni, mennyi csapadék keletkezik szárazföldi párolgásból a világ egyes mezőgazdasági térségeiben. Az eredmények szerint, amikor a csapadék harmada vagy annál több ilyen módon keletkezik, a termőföldek érzékenyebbé válnak a talaj kiszáradására, és a hozamok is csökkennek. Ennek oka, hogy az óceánból érkező csapadékrendszerek bőségesebb, tartósabb esőt hoznak, míg a helyi, szárazföldi „újrahasznosított” eső szélsőségesebb, megbízhatatlanabb.
Mindezek dacára olyan régiókban, ahol a földművesek főként a saját talajuk vízére támaszkodnak, a siker kulcsa a helyi vízháztartás. Egy-egy aszály vagy erdőirtás azonnal a terméshozamra is hat, láncreakcióként felerősítve a szárazságot.
Kiemelt sebezhető térségek: az USA középnyugata és Kelet-Afrika
A kutatás két globális „forrópontot” emel ki: az amerikai Középnyugatot és Kelet-Afrikát. Az USA középnyugati régiójában a termőterületek egyre jobban ki vannak téve az aszálynak; amikor a föld túlzottan kiszárad, csökken a párolgás, így kevesebb eső esik a jövőben is – a szárazság önmagát erősíti. Mivel ez a térség globálisan is kulcsfontosságú gabonaexportőr, bármilyen zavar messze túlmutat az USA határain. A helyi gazdáknak így az öntözési és vetési stratégiák, valamint a vízgazdálkodás területén is tudatosabb, óvatosabb tervezésre lesz szükségük.
Kelet-Afrikában szintén súlyos a veszély, de a helyzet még kezelhető. Az erdőirtás és a területek intenzív művelése éppen azokat a forrásokat veszélyezteti, amelyek biztosítják a visszahulló esőt. Lényeges hangsúlyozni, hogy erdők nélkül a régió a saját éghajlatát ássa alá. Mégis van remény: a természetes növényzet védelme és az ökoszisztémák helyreállítása mérsékelheti az aszálykockázatot.
Erdők – a természetes esőcsinálók
Az erdők szó szerint a „felhők üzemanyagaiként” működnek: folyamatosan vizet juttatnak a levegőbe párolgás és párologtató növények révén, elősegítve a helyi csapadékot. Ennek fényében az erdőirtás nemcsak a biodiverzitás, hanem az agrárium európai jövője szempontjából is öngól.
Az új tudományos eszközök segíthetnek feltérképezni, hová érdemes öntözőrendszert, víztározókat vagy erdősávokat telepíteni, hogy hosszú távon is megmaradjon a megbízható csapadék, és csökkenjen az aszály káros hatása.
