Miért fontos ez a felfedezés?
“Az az elképzelés, hogy a trauma és az erőszak következményei a jövő generációira is hatással lehetnek, segíthet az embereknek, hogy empatikusabbak legyenek, és a döntéshozókat is arra ösztönözheti, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak az erőszak problémájára. Ez akár magyarázatot adhat a bántalmazás, a szegénység és a trauma látszólag megtörhetetlen generációkon átívelő ciklusaira, amelyeket világszerte látunk, beleértve az Egyesült Államokat is.”
Bár génjeink nem változnak meg az életünk során szerzett tapasztalatok hatására, “hangolhatók” egy epigenetikának nevezett rendszeren keresztül. A stresszre vagy más eseményekre válaszul sejtjeink kis kémiai jelöléseket adhatnak a génekhez, amelyek lecsendesíthetik vagy megváltoztathatják azok működését. Ezek a változások segíthetnek alkalmazkodni a stresszes környezethez, bár a hatások még nem teljesen tisztázottak. A kutatócsoport ezeket az árulkodó kémiai jelöléseket kereste a szíriai családok génjeiben. Míg a laboratóriumi kísérletek kimutatták, hogy az állatok továbbadhatják a stressz epigenetikai jelzéseit a jövő generációinak, ennek bizonyítása emberek esetében szinte lehetetlen volt.
Hogyan zajlott a kutatás?
“A családok azt akarják, hogy a történetüket elmondják. Azt akarják, hogy tapasztalataikat meghallgassák.”
A kutatás három generáción át követte a Jordániába menekült szíriai bevándorlókat. Egyes családok a hamai támadást élték át, mielőtt Jordániába menekültek. Más családok elkerülték Hamát, de átélték az Aszad-rezsim elleni közelmúltbeli polgárháborút.
A kutatók mintákat gyűjtöttek azoktól a nagymamáktól és anyáktól, akik a két konfliktus idején várandósak voltak, valamint gyermekeiktől is. Ez a kutatási elrendezés azt jelentette, hogy voltak olyan nagymamák, anyák és gyermekek, akik a fejlődés különböző szakaszaiban tapasztaltak erőszakot.
A családok egy harmadik csoportja 1980 előtt vándorolt be Jordániába, elkerülve a szíriai évtizedes erőszakot. Ezek a korai bevándorlók fontos kontrollcsoportként szolgáltak, akiket összehasonlíthattak azokkal a családokkal, akik átélték a polgárháború stresszét.
Megdöbbentő eredmények
Floridába visszatérve a laboratórium megvizsgálta a DNS-t epigenetikai módosításokra és keresték az összefüggést a családok erőszakos tapasztalataival.
A hamai túlélők unokáinál a kutatók 14 olyan területet fedeztek fel a genomban, amelyek módosultak nagymamáik által átélt erőszak hatására. Ez a 14 módosítás bizonyítja, hogy a stressz által kiváltott epigenetikai változások valóban megjelenhetnek a jövő generációiban, ahogyan az állatoknál is. A tanulmány 21 epigenetikai helyet is felfedezett azoknak a genomjában, akik közvetlenül tapasztaltak erőszakot Szíriában. Egy harmadik megállapításban a kutatók arról számoltak be, hogy azoknál az embereknél, akik anyjuk méhében voltak kitéve erőszaknak, gyorsított epigenetikai öregedés jelei mutatkoztak, ami a biológiai öregedés egy olyan típusa, amely összefüggésbe hozható a korral összefüggő betegségekre való fogékonysággal.
Ezeknek az epigenetikai változásoknak a többsége ugyanazt a mintázatot mutatta az erőszaknak való kitettség után, ami a stresszre adott egyfajta közös epigenetikai választ sugall – olyat, amely nem csak a stressznek közvetlenül kitett embereket érintheti, hanem a jövő generációit is.
Az erőszak egyetemes következményei
“Úgy gondoljuk, hogy munkánk sokféle erőszakra vonatkozik, nem csak a menekültekre. Családon belüli erőszak, szexuális erőszak, fegyveres erőszak: az Egyesült Államokban előforduló erőszak minden különböző fajtája. Tanulmányoznunk kellene ezt. Komolyabban kellene vennünk.”
Nem világos, hogy ezek az epigenetikai változások milyen hatással vannak, ha egyáltalán van hatásuk, azoknak az embereknek az életére, akik genomjukban hordozzák őket. Egyes tanulmányok azonban összefüggést találtak a stressz által kiváltott epigenetikai változások és olyan betegségek között, mint a cukorbetegség. A második világháború alatt éhínséget átélt holland túlélők tanulmányozása azt sugallta, hogy utódaik olyan epigenetikai változásokat hordoztak, amelyek növelték annak esélyét, hogy később túlsúlyosak lesznek. Bár sok ilyen módosításnak valószínűleg nincs hatása, lehetséges, hogy némelyik befolyásolhatja egészségünket.
Túlélés és kitartás
Miközben a kutatócsoport gondosan kereste a háború és a trauma tartós hatásainak bizonyítékát, amelyek genomunkba vannak “pecsételve”, megdöbbentette őket az általuk vizsgált családok kitartása is. Történetük sokkal több volt, mint egyszerűen a háború túlélése. Az erőszak közepette is rendkívüli rugalmasságot mutattak. Teljes, produktív életet élnek, gyermekeket nevelnek, hagyományokat őriznek. Kitartottak. Ez a rugalmasság és kitartás egészen valószínű, hogy egyedülállóan emberi tulajdonság.
